Megölni kíméletesen? Mit tegyek?
#6, te hülye vagy, téged kellene elaltatni.
"A gyerekek félnek tőle mert agresszív és kezelhetetlen"
Gondolom a nap 0-24 órájában mellettük voltál, hogy hogyan viselkednek a kölkeid a kutyával.
A gyerekek tudják a legnagyobb vadállatot előhozni egy kutyából, szemétkednek vele, és nagyon feszegetik a tűréshatárt.
Vagy a gyerekeket kell megnevelni, vagy mellettük lenni egész nap, de a kutyával semmi probléma, ebben biztos vagyok. A környezet nem jó neki.
A kutya nem játékszer.
Adjátok menhelyre, adjátok oda valakinek, hirdessétek meg.
Másnál, egészen biztos másként fog viselkedni.
Vettetek szaporítótól egy keveréket. (Mi az, hogy átvert? Volt mellé tk? Szerződés? Csak a felelőtlen, ostoba embereket lehet átverni!)
Ez kizárólag a ti hibátok! Próbáltátok nevelni? Szarul csináltátok! A tiltást sem próbálni kellene, hanem csinálni! A ti hibátok miatt ő szenvedne! Gratulálok... Altassátok el, adjátok oda másnak, de ne is legyen többet kutyátok! Alkalmatlanok vagytok rá!
Simán lehet, hogy a szapiság miatt tényleg ideggyenge/konkrétan elmebeteg a kutya, akkor, mivel _nem_ egészséges, sajnálatos, de érthető az altatás.
Ugyanakkor lehet, hogy nálatok vannak olyan körülmények, ami miatt ide jutottatok, így első körben keressetek neki új gazdát.
Egyenesen gusztustalanok vagytok! Nem, képzeljétek nem idióták a gyermekeim, az egyikük már egyetemista, rádásul nem egy habi, gagyi egyetemen, a másik gyermekem pedig most megy középiskolába, ergó ők sem bántották a kityát ahogy mi sem.
Egyik válaszoló aki írta hogy ha törpe snauzer lenne nem ölném meg: pontosan azért akartunk törpesnauzert mivel volt már ilyen kutyusunk csak sajnos 11 év után itthagyott Minket. Pulit kifejezetten nem szerettünk volna mivel nem tudjuk kezelni... Mikor már egyértelmű volt hogy mi mégis pulit kaptunk, nyilván nem akartuk kidobi mert megszerettük és kötődött hozzánk, és igenis neveltük, tanítottuk mindennap séta, a gyerekek játszottak vele, volt vele foglalkozva. Aztán 1-.1,5 éves kora után mintha elszakadt volna a cérna és egy vadállat. Lehet mi rontottuk el, egy szóval sem mondom hogy nem, de nem tudjuk mivel és mikor. Mivel jól bánunk vele a mai napig, senkisem emelt rá sohasem kezet, foglalkozunk vele és megfelelően ápoljuk. Óriási kutyabarát vagyok. (Egyebként egy tibeti masztiffom is van) aki enyhénszólva nem egy egyszerű kitya, sokkal durvább mint egy puli, és tökéletesen elbírok vele. Egy 4 éves tökéletesen szocializált áldott lélek, tökéletesen meg lett nevelve. Úgy gondoltam hogy akkor egy pulival is megtudunk bírkózni ha a 85 kilós tibetimmel, hát kiderült hogy nem.
Sajnálom ha ilyen reakciókat váltottam ki. Nem lesz elaltatva a kutyus, próbálkozunk helyre hozni a dolgokat, szóval inkább tippeket kérnék hogy hogy tudnánk megnevelbi szerintetek?
Most biztos le leszek pontozva, de nekem nem olyan embernek tűnik a kérdező, főleg az utolsó hozzászólása alapján, mint aki nem bír el egy ilyen kutyával. Én amúgy elsőre idegrendszeri bajokra tippelnék, normálisan nevelt, foglalkoztatott kutya nem csinál ilyet. Olyanok is ritkán, akik mondjuk verve, szapulva vannak egész nap.
Suliban voltatok már? Vagy dokinál egy idegrendszeri kivizsgáláson? (Gondolom nen tenyésztőtől vettétek az alapján, hogy nem törpe snaci, így bármilyen sz@r idegrendszerű kutya keveredhetett egy másik sz@r idegrendszerűvel)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!