Ez nem állapot! Hogyan nyerhetném vissza a magabiztosságom? (nem tévedt el a kérdés, kutyázásról szól, bővebben lent)

Szia!

Nekem egy kis shih-tzu-m van. Szerencsére ő nem domináns, sőt, egy birka! Mégis keveredtem én is olyan szituba h megtámadta egy másik kutya az enyémet. Persze jóval nagyobb volt nála, sérülés szerencsére nem történt.

Sztem ami a legfontosabb ilyenkor h ne kezdj el üvölteni a kutyával mert az mégjobban felidegesíti! Nyugodt határozott hangon szólj rá h elég, ereszd stb ami a parancsszó. A másik, ne ugorj a kutyák közé! Bármennyire is rossz látni h éppen cibálják a kutyád, te sose ugorj közéjük.

Sztem próbáld szocializálni. Vidd minél többet kutyák közelébe, leginkább olyanhoz akiről tudod h behódol neki és nem ugranak össze. Tegyél rá szájszíjat vagy szájkosarat h elkerüld a bajt. Lehet h gondol egyet és a kis védtelent is megtámadja, így legalább nem lesz baj.

Ha ez sem segítene akkor nincs más megoldás, ivartalníttasd!

Sok sikert!

Nekem most hirtelen az jutott eszembe, hogy nem lehetne-e megoldás az, hogy direkt generáltok ilyen szituációkat, mondjuk egy kevésbé forgalmas és veszélytelen helyen, egy vagy több ismerőssel.

Megkéred, hogy rohangáljon a labdával, görkorizzon stb.

Én pontosan értem, hogy te mire gondolsz, hogy mit érzel a séták alatt.

Nekem mentett nagytestű kutyám van, lelkileg és fizikailag is rehabolnom kellett. Rendbe hoztam, megtanítottam neki a társas együttélés szabályait, az utcán való helyes szép sétát, viselkedést. Minden pöccre kész lett.

Volt egy rossz időszakom, gyenge, labilis, idegbeteg voltam. A kutya megérezte, hogy nem vagyok önmagam, és jött a probléma: elkezdte kapdosni az embereket az utcán. Már azon gondolkoztam, hogy szájkosárral fogunk sétálni, mert nem bírtam helyre hozni. Ha ember jött, ideges lettem, elkezdtem remegni, vérnyomásom az egekben, rettegtem, hogy mi van, ha váratlanul odakap valakinek. Minél inkább paráztam, a kutyám annál "bunkóbb" lett.

Tudtam én végig, hogy bennem van a hiba. Összeszedtem magam, talpra álltam, nem kis erőfeszítés kellett hozzá.

Ha ember jött, mindig elszámoltam háromig, és végig gondoltam: ez egy jól nevelt, kedves, aranyos, emberszerető kutya. Mit idegeskedsz? Nyugi, semmi baj nem lesz.

Mindig csodálják, hogy milyen szép, milyen nagy kutya. A rossz időszakban sosem engedtem, hogy megsimítsák. Akkor - akármilyen ideges is voltam - megengedtem, és szinte követeltem magam felé, hogy nem, nem lesz semmi baj, nem, nem fog odakapni, igenis engedd, hogy megsimítsák. És így is lett. A többszöri pozitív élmény pedig lecsitította a maradék idegességemet is, mára már minden rendben van. Persze, hetekig tartott, amíg megnyugodtam. De milyen érdekes, amikor odaengedtem az emberekhez, soha, de soha nem próbált meg senkinek odakapni. Csak akkor kapdosott, amikor idegesen néztem a kutyát, hogy úristen mit fog csinálni, vagy eltereltem, vagy pórázt tettem rá.

A kutya pontosan érzi minden kis rezdülésedet, lelki állapotodat.

Én nem ismerlek téged, de valahogy próbáld meg elérni, rávezetni magadat arra, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott legyél. Erőltesd magad, hogy meg tudj bízni a kutyádban! Bízz a nevelésedben, és a kutyád jó jellemében, jól neveltségében! Hiszen tudod, hogy normális esetben milyen, idézd fel azokat a szituációkat, amikor jól viselkedett, és építsd fel magadban újra a "jó kutyám van" képet. Nagyon nehéz, tudom.

Vondd be a kutyát is. Ha ominózus elem jön (gördeszka, stb.), akkor tereld el a figyelmét egy tapssal, egy jutalomfalattal. Ha sikerül, az neked is sikerélmény és megnyugvás, hogy a kutya kizökkenthető abból a túlzott izgatottságból.

Remélem, tudtam egy kicsit segíteni.

Nem kell minden könyvet szó szerint betanulni, és aszerint élni az életed. Az amit a rangsor meginogásáról írtál, egyáltalán nem biztos hogy igaz a te kutyádra.

A görkoris labdás dolgot meg nem értem. Azt mondod, hogy a kutyád azért rohanna el, mert érzi rajtad h ideges vagy, de te meg azért vagy ideges mert el fog rohanni a kutyád? A kettő egyszerre nem megy. Ha nyugodtságban a kutya a helyén marad akkor minek idegeskedni, hogy jajj hátha elszalad, mert ott egy érdekes dolog, ha meg amúgy is elszaladna, akkor meg minek ostorozod magad? Gyerünk, próbáld meg kijavítani, ha ennyi könyvet elolvastál, biztos vagyok benne, hogy tudod a megoldást, vagy legalábbis az első pár lépést.

A sétáról annyit, hogy bár nekem nincs kutyám, barátnőm snaciját szoktuk vinni közösen sétálni, és bár ő húzza a pórázt (sose volt tanítva erre, én meg nem akarok belekontárkodni más kutyájába:), tudom h baromira élvezi az egészet, és, valahogy énis élvezem amikor megyünk vele, főleg amikor elengedjük (kihalt erdős részre szoktuk vinni, kevés a kutya/ember), kergeti a nyulakat, felriasztja a fácánokat, szóval nagyonjól érzi magát.

A behívást mindenféle zavaró tényező körül, úgy oldotta megy egy sorozatban egy kutyakiképző, hogy sípot használt. Először otthon, vagy pórázon leültette maga elé a kutyát, és minden sípszó után jutalomfalatot adott neki, így egy idő után a sípszó hangját összekötötte a pozitív dolgokkal, és így mindig visszament, idegen kutyáktól is. Bár ha suliban voltál biztos tanítottak egy sokkaljobb módszert, ez csak egy ötlet. És tartsd szem előtt, hogy ez a kutyádnak fontos (a séta).

Szerintem nyugodtan engedd el, neki is szocializálódnia kell, és szerintem nem lesz semmi baj vele! Hülyeségeken meg ne problémázz!