Miért van ez? Mit lehetne tenni?

Nézze utána a szótárban a saját tulajdon jelentésének. Amúgy meg egy 13 éves kislánynak nem lehet még akkor tapasztalata hogy egyedül tudjon nevelni egy kutyát. Sosem leszel falkavezér, max. a kutya barátja. És akkor is reggeltől estig suliban leszel, akkor kénytelenek lesznek a szüleid foglalkozni a kutyával, vagy bezárod a szobádba egész napra? Az meg állatkínzás...

Nem jársz buliba meg moziba? És az elkövetkezendő 15 évbe sem fogsz soha eljárni otthonról?... kétlem... jön majd a pasizás, shoppingolás, egyetem, fősuli, munka. 13 éves vagy, most jönnek majd a jó zűrzavaros éveid, buli, pia, pasik, érettségi, vizsgák, továbbtanulás, elköltözés, pár választás, munkakeresés, addig mi lesz a kutyával?

Anyuci, apuci vigyáz rá, és nincs is ezzel semmi baj, de ne lovagolj már ezen az ÉN kutyám dolgon, örülj neki hogy van a háznál kutya, nem mindegy ki, mit mond? Szeresd és foglalkozz vele amennyit tudsz, és légy hálás a szüleidnek hogy engedik hogy legyen, és foglalkoznak vele.

Szűk látású vagy, ne csak a holnapot nézd, hanem a következő 15 évet! A kutya akkor is ott lesz, és te meg még annyit fogsz változni, hidd el pár év múlva belépsz majd a bulizós korszakba, te sem gondolhatod komolyan hogy örökre ott fogsz csücsülni anyuci mellett a családi házba.

De ez tök mindegy, a lényeg hogy ne az számítson hogy kinek van kijelentve a kutya, enyém, tied, kölcsönbe...ez annyira nevetséges, egy kutyáról beszélünk, örülj neki hogy nem csak a te gondod és hogy besegít a család. Gondolj bele milyen rosszul érzi magát az aki senkire nem bízhatja, és nincs aki megsétáltassa vagy megetesse a kutyát ha ő dugóba kerül és nem ér haza időben.