Mitől veszélyesek a yorkshire terrierek?

Szaporítás, nevelés

Egy jó idegrendszerű szülőktől származó kölyök, akit nyugodt, kellemes és következetes környezetben nevelnek kutyának és nem divatkelléknek, azzal nem lesz gond. Az tény hogy a fajtája ugatós kis méregzsák de a gazdi ezt simán tudná kontrollálni ha akarná.

Nekem Yorkim van, nem szaporítótól vettem, és nem volt olcsó sem. Megpróbáltam következetesen nevelni, és lám: a kutyám teljesen egészséges, nyugodt, jókedvű, egyáltalán nem idegroncs, nem menni neki mindenkinek.

Oda kell figyelni hogy honnan veszed a kutyát, és kissé akaratos fajta mivel terrier, ezért a nevelésnél is nem árt észnél lenni.

Sok már a szaporitok álltal előállitott idegroncs,genetikai hibákkal ellántott yorki,ami ilyen következményeket von maga után.Borzalmas,de így van.

Ezért kell meggondolni,honnan is vesszük a kutyát és képesek vagyunk-e felfogni,hogy megkell fizetni ha ilyen kutyát akarunk!

"és a rossz neveléstől"

Az első hozzászóló válaszát kiegészíteném annyival, hogy:

...már ha egyáltalán nevelve van.

Nagyon sokan rá sem rántanak arra, hogy a kistestű kutyák nem kívánatos megnyilvánulását kijavítsák, vagy egyáltalán, hogy uszkve neveljék, fegyelmezzék az ilyen kutyájukat.

Az esetek többségében azzal az érvvel lehet ilyenkor "szembetalálkozni", hogy nem tud nagyot harapni, senki nem fog egy ilyen kutya támadásába belehalni, így aztán nem is foglalkoznak komolyabban vele.

Magyarul nem kezelik egyáltalán kutyaként az ilyen pici kutyákat, pedig éppen ugyanúgy kellene, mint egy nagyobb testű kutya esetében is.

Mert bár lehet, hogy nem tud a torkomnak ugrani és egy harapással kinyírni, de maga a harapás önmagában is okozhat olyan súlyos sérüléseket, amik maradandó nyomot, károsodást hagynak az embere(be)n.

Arról már nem is beszélve, hogy egy ilyen neveletlen méregzsák, ha összefut egy nagyobb kutyával annak is lazán neki fog menni, aztán ha nagy kutya úgy érzi, hogy meg kell védenie magát, meg is fogja tenni egy szempillantás alatt.

Múlt heti esetem, hogy sétáltatásból jöttem hazafele a német juhászunkkal. Szemből egy férfi jött a máltai selyemkutyájával, ami már 60(!) méterről elkezdett üvölteni a kutyámra. Mikor egymás mellé értünk, a kis máltai megugrott a kutyám felé, aminek következtében az én kutyám úgy érezte, hogy meg kell védenie magát, s ő is megindult feléje. Pedig egész addig míg ez az agresszió nem érte, addig az én kutyám nyugodt volt.

El sem merem képzelni, mi történt volna, ha a kutyát nem tudom megfogni vagy ha olyan helyzetben találkozunk, amiben nem számítok hasonló incidensre.

Az biztos, hogy én lettem volna a hibás.

A gazdája a kutyának egyébként semmit nem tett, hogy a kutyát nyugalomra bírja, pedig ideje és módja az alatt a 60 méter alatt bőven lett volna rá.

A válasz megírásának időpontja: 07-24 23:16 <- na pont erről írtam az előző hsz-ben.

"nem veszélyes, csak utálja ezt meg azt"

...és rá is hagyják, ki nem javítanák még mosolyognak is rajta...