Mit csináltál mikor meghalt a kutyád? Első nap, első két hétben, első hónapban?

Az első pár napban sírtam, bár inkább a befelé gyászolós vagyok, úgyhogy ez nem volt annyira feltűnő. Inkább iszonyodtam, ha lehet ezt mondani, mármint egyfajta sokkban voltam sokáig, hogy ez most komoly?

A munkahelyemen (kutyabarát) van egy hozzá nagyon hasonló kutyu, csak fiú. Persze a kutya megérezte, hogy rossz kedvem van, ha arra járt és nem hívta el a gazdája, mindig odajött, hogy akkor vakargass meg. Na, akkor mindig elbőgtem magam, hónapokba telt, hogy már úgy tudok ránézni, hogy nem az enyém jut automatikusan eszembe.

Sokszor "elfelejtettem", hogy elment, ha hazaértem, szinte hallottam az ugatását (társasház, felismerte az ajtónyitót, úgyhogy már előre csaholt, hogy végre hazaértél), meg ha beléptem az ajtón, láttam magam előtt, hogy ott ül középen és csóvál... és szó szerint meglepődtem, hogy miért nincs ott. Ez 8 hónap után is megvan, bár már nem mindennapos, csak ritkán.

Az állatorvos közelébe nem tudtam menni az első időkben - mivel nincs kertünk, ezért oda vittük le. Bűntudatom volt, mert utált odamenni, mi meg odacipeltük és még ott is hagytam.... Tudom, hogy ez irrális felnőtt nőként, de akkor is.

Feldolgozni... két hónappal később örökbe fogadtunk egy mentett cicát. Korábban is gondolkodtunk rajta (mivel én nem sokkal korábban elköltöztem párommal, a kutyám meg anyámmal maradt otthon, hogy ne maradjon egyedül, mármint anyám), mert hiányzott az állat a lakásból, de mivel sokszor "nyaralt" nálunk a kutyum, ezért csak olyan elvi dolog maradt, hogy jó lenne valami. Párom volt az, aki azt mondta utána, hogy akkor legyen egy cica, hogy akkor könnyebben továbblépek.

Nos, könnyebb nem lett, nagyon hiányzik a kutya. Szeretem a cicát, nem bántam meg a befogadást, de ég és föld a két állat - nyilván. :) Főleg így nyáron hiányzik nagyon még mindig a kutyu, mikor lehetne kirándulni, úszni, mindenhova eljárni, mikor baráti találkozókra ismerősök hoznak saját kutyut, akkor mindig beugrik, hogy az enyém mennyire szerette az ilyen programokat.

Összességében, még mindig hiányzik, sokáig fog még. Ennyi idő után most már tudnék szeretni egy másikat, anélkül, hogy Őt látnám mindenben, de a cica mellé nem szeretnék, túl rendszertelen lett az életünk ahhoz, hogy jól érezze magát. Majd egyszer, ha már lesz saját ház, akkor mindenképp lesz újra kutya.