Sok embernek mi bajuk van a szaporítokkal?

# 8/ Akkor ha hülyének néznek, valószínű agyhalottakkal van dolgod, és nem érdemes szót pazarolni rájuk. Tök más pénzt adni egy szapinak, és megint más menhelyről kihozni egyet. Az egyiknél életet mentesz, a másiknál pedig egy büdös gyökeret támogatsz anyagilag.

Mint kutyákat mentő ember, külön köszönöm, hogy Te menhelyről hoztál, nem pedig vettél.

Akik folyamatosan parosztatják a kutyájukat azokat azért szerintem senki se szereti DE ha pl van szuka kutyád és 1x pároztatod azt megértem mivel 1.Azt mondják hogy legalább 1x legyen pároztatva a szuka kutya 2.Én azt nem tartom szaporítónak aki 1x pároztatja a kutyáját utána ivartalanítja

Szóval ebből a hosszú szövegből sok infót nem írtam neked de hát gondoltam azért hosszát szólok ehhez.

Szerencsére én nem találkoztam még ilyennel. Az még valamilyen szinten érthető lenne, ha szaporítótól vetted és ezért ítélnek el, de sokan csak a vásárlás után "világosodnak meg", és válnak felelőssé. Tehát egy szaporítótól vett kutya sem takar mindig rossz embert. De a menhelyi dologgal tényleg nincs gond, sőt.

Rám sokszor inkább a tk-s kutyám miatt néznek furán, ha megtudják, azt hiszik sznob aki törzskönyvest vásárol.

Gondolom a közegtől is sok függ, errefelé nagyrészt menhelyi illetve szapis kutyák vannak, akik nagyban kutyáznak, kiállításokra, versenyekre járnak pedig egy külön klikk. De inkább a közös érdeklődés miatt van így szerintem, nem azért mert lenéznék egymást.

A másik csapatból egyszer beszélgettem egy kedves lánnyal, de kicsit meglepődtem, mikor nem tudta mi az a pointer.

Nincs ezzel gond egyébként, de a hobbi és az életvitel szerű kutyázás között ilyen helyzetekben kibuknak a különbségek, és nehezen tudod kitárgyalni a téged érdeklő dolgokat olyannal aki pedigreevel etet és büszke rá. Akkor sem, ha amúgy jóindulatú és kedves.

Nézd, én vállalom, szapis ebem van, 20ezerért vettem, a maradék 150et pedig a dokinál hagytuk ott. Tíz éves voltam ekkor, de ha huszonöt lettem volna, lehet, hogy akkor is szapitól veszek, mert fogalmam sem volt mi a különbség a tenyésztő és a szapi között. Imádom a kutyámat, a tőlem telhető mindent megteszek érte, foglalkozok vele, nem hajítottam ki az első problémánál. De piszkosul nagy árat fizettem azért, mert tízévesen senki nem figyelmeztetett az ilyen dolgokra, mert nem abba szocializálódtam beke, hogy tisztában legyek a felelős állattartással. Ebben nyilván hibás vagyok én is, mert amennyit az internet előtt ültem simán utánaolvashattam volna a dolgoknak, hibásak a szüleim is, akik szintén elmulasztották ezt.

Az a baj, hogy hozzám hasonlóan a legtöbb embernek eszébe sem jut ilyeneken gondolkodni, mert ilyen mély sötétségben van jelenleg az állattartási kultúra ebben az országban. De amíg a jófogás úgy reklámozza magát közösségi oldalakon, hogy vegyél házikedvencet náluk olcsón, addig nem lesz változás.

Nem ítélem el a hozzám hasonlóakat, de a hajam égnek áll, ha még egy parvósan elhozott kiskutya után sem fogják fel, hogy talán baj van ott, ahonnan a kölyök jött, vagy csak azt tudják hajtogatni, hogy "nem kell a törzskönyv, nem akarom kiállításra vinni" és ha megpróbálod elmagyarázni, hogy nem a törzskönyv a lényeg, hanem a szűrések meg az odafigyelés a tenyésztő részéről, akkor még hangosabban kiabálnak, hogy "dehát az előző kutyámnak sem volt tkja és mégsem volt beteg!!". Komolyan kell a negatív tapasztalat? Kellenek a könnyek, a rég vágyott eb szenvedése? Miért nem lehet a racionális indokok ellenére sem felfogni, hogy nem kell hozzáértés nélkül kiskutyákat gyártani, mert ez a vége?