Ti másképpen néznétrk a párotokra ha megtudnátok, hogy régen kiskutyákat ölt?

A tartási körülmények fontosak valóban. De ezt már hosszan leírtam másik kommentben. De szerintem azért mert jól bánsz velük még érezned kell, hogy a végeredmény ugyanaz, az állat szempontjából, Ők nem értik azelvrendszeredet.

Szerintem rajtam kívül itt csak egy 66%-os van, szóval nagyjából tudhatod melyek az én válaszaim.

Én is tudom melyek a tieid.

Amúgy örülök, hogy vannak olyanok mint Te akik nem a haszonra utaznak, hanem amennyire lehet tisztességesen tartják az állataikat.

De akkor sem vagy abban a helyzetben, hogy olyan felett ítélkezz aki 20 éve, 17 évesen, kitudja milyen oknál fogva megölt néhány kiskutyát.

Egész egyszerűen az a rész már egészen eltünhetett a személyiségéből, másrészt pedig mint már ezt is írtam, az empátia az a szocializálódáson, szülői gondoskodáson múlik.

Akiknek ezek nem voltak, vagy egyenesen traumatizálták a gyerekkorukat, azoknak egész egyszerűen feetlenebb az empátiás kézségük, nem hogy állatok helyébe, de bizonyos emberekébe sem tudnak belehelyezkedni.

És ehhez nwm kell nárciaztikusnak, autistának, vagy pszichopatának lenni...

Viszont ha valóban nem is azok, akkor egy kis valódi emberi bánásmódtól 1-2 éven belül képesek rehabilitálódni, s egészen másképpen gondolkodni az állatokról és kiszolgáltatott sorsú személyekről, felesleges ítélkezni ezek felett az emberek felett, azzal csak azt tanusítjuk, hogy mi magunk sem vagyunk olyan empatikusak mint hisszük.

Még annyi, hogy le fotelállatvédőzhetsz, de fogalmad sincs hogy mit teszek a való életben az állatokért a mellett hogy (ugyan nem vegán, de) vega vagyok.

Nem annyit, hogy megadom nekik a tiszteletet, mivel ez szerintem alap.

Erre nincs okod büszkének lenni, csak azért mert magadnál kegyetlenebb emberek is vesznek körül...