Ti másképpen néznétrk a párotokra ha megtudnátok, hogy régen kiskutyákat ölt?

Igen

Nekem ez sokat elárul a belső énjéről, és elengedhetetlen, hogy azt szeressem.

Másképpen, de nem ítélkezek egy gyerek ilyen jellegű cselekedetei felett. Persze ez egy szörnyű dolog, de ha később normális, akkor tudom hogy nem a "belső énje" gonoszsága miatt tette, hanem mert qrva nagy trauma érhette és ennek többek között a szülei az okai.

Én ismerek olyan állatorvost aki 14 évesen szándékosan felgyújtott egy macskát, mert össze volt zavarodva és a szenvedései miatt azt akarta, hogy más is szenvedjen és hogy legyen olyan szituáció ahol nem Ő a kiszolgáltatott (az apja erőszakolta)...

Így is borzasztó cslekedet, de ilyen az emberi psziché.

Ma már nagyon bánja és mindent meg tesz az állatokért.

Teljesen más ember lett, de ehhez az kellett, hogy olyan emberek vegyék körül akik szeretik.

" Másképpen, de nem ítélkezek egy gyerek ilyen jellegű cselekedetei felett. "

Azért 17-18 évesen már ne nevezzük gyereknek! Ebben a korban már képes felfogni az ember a másik élőlény szenvedését.

"Igen, ahogy az első írta. Számomra nem ember az aki egy ártatlan, gyenge élőlényt legyen az állat, vagy ember öl meg."

Miért tanusítasz empátiát azok felé akiken már nem tudsz segíteni, de azok felé nem akik elkövettek valami rossh dolgot, de már bánják és ugyan jóvátenni nem tudják, de megváltozni igen?

Miért hátráltatod Őket ezzel az ítélkezéssel?

Talán téged bántottak már úgy, hogy ilyen kéztetést váltott ki belőled és Te ellentál ennek a késztetésnek?

Azt írod a 17 éves már nem gyerek, de ha valakit 5 éves korától kezdve bántalmaznak, akkor 32 évesen is lehet bizonyos szempontból gyermeki szinten.

Ebbe nem tudod már magad beleélni, ez már túl bonyolult érzelmi állapot neked?

Egyébként meg nézd meg az earthlings című filmet, ha eszel húst akkor Te se vagy különb, csak az a különbség hogy Te nem annyira élvezetből hanem

éhségből kínzól és gyilkolsz érző állatokat. De attólmég becsumkd a szemed, vagyis vétkes vagy.

Pl. a szarvasmarhák 3-4 olyan fázison mennek keresztül ahol meg kellene halniuk, de van, hogy még az utolsó bedarálási fázis előtt is élnek.

Erre ne mondjuk, hogy nem állatkínzás

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Divat manapság a kamuállatvédelem,ahol a kiskutyát nem méregdrága táppal tömöd ,már gonosz ember vagy, de a mészárszékeken 10ezerszám kivégzett egyéb állat 'ártatlan kis élete' szart sem ér ezeknek az embereknek a szemében, és vígan zabálják a hambit.

Engem nem érdekelne ha kiskutyákat ölt volna és megbánta ,abbahagyta.Sőt értékelném,hogy bevallja ,mert simán el is titkolhatja,senki nem jönne rá. Egyébként a túlszaporulat megakadályozására napi gyakorlat kiskutyákat vízbe dobni születésükkor.Az anyakutya meg felzabálja a kicsit hibás kölyköt.De pl naponta ezerszám dobnak élve darálóba a baromfitelepeken nemrég kikelt kakasokat mert nincs rájuk szükség. Ez van, az élet ilyen,széplelkek ne nézzenek oda,csak süssék a rántottát.

Én biztos hogy meg tudnám emiatt utálni, és nem tudnék többet ugyanúgy viszonyulni hozzá.

Nálam az állatok nagyon fontosak, nagyon közel állnak hozzám.

Volt egy nagyon jó barátom, aki egyszer egy kutyáját agyonlövetett egy vadásszal, mert nem tudta tovább tartani.Soha ilyet előtte nem csinált, lett volna más választása is, de engem sem kérdezett meg, mit csináljon a kutyával, pedig tudta imádom az állatokat, és akár bevállaltam volna hogy enyém legyen a kutyája, ha tudom hogy nem tartja tovább, mert ismertem a kutyát jól, egy roppant hűséges, szeretetreméltó kutya volt.

Ez már nagyon régen történt, több mint 20 éve, de akkor valami elpattant bennem, és soha többet nem tudtam vele mit kezdeni, vége lett a barátságnak részemről örökre.