Mi történhetett a kutyáimmal?

Van két kutyám, az egyik 13 éves, a másik 14.

A 14 évest 4-5 hónaposan találtuk, félig agyonverve, az erdő szélén egy zsákban.

3 lába el volt törve és a csípője 2 helyen.

Nem volt könnyű feladat "kutyát csinálni" belőle, de nagyjából sikerült. Sánta maradt, futni, ugrálni nem tud, de azért imitálja szegénykém,

Közel egy év kellett, hogy tőlünk ne féljen, ne elzárva, titkosan kelljen etetni és meg lehessen simogatni. Érdekes, hogy a nőktől félt jobban. Aztán lassan elfogadott és talán meg is szeretett minket, nála nem igazán tudni, mert egész életében egy kis öntörvényű, makacs, elvonulós kis figura volt. Rajtunk kívül senkit nem fogad el, látszik rajta, hogy mindenkit gyűlöl.

Olyan kis pumi forma, a másik is keverék, mentett kutya, közepes testalkatú és teljesen normális, átlagos kutya

Kertes házban lakunk, akkor mennek ki, amikor akarnak és akkor is jönnek be, teljesen szabadon választott részükről a dolog.

Megjegyzem, ha mi bent vagyunk, akkor ki sem lehet őket robbantani a házból, csak ott szeretnek lenni, ahol mi vagyunk.

Én a betegségem okán nem járok dolgozni, így sokat voltam és vagyunk együtt.

Ha el kell mennünk valamiért és őket nem tudjuk vinni, akkor a lakásban vannak, ezzel nem volt semmi probléma.

Ellenben mostanában, úgy 2-3 hónapja úgy viselkednek mindketten, ha valamiért elmegyek vagy elmegyünk 1-2 órára, mint az elmebetegek.

Mindkettő nyugtalan, nyüszít vinnyog, keresi a szemkontaktust, hogy jöhetnek e, jönnek-mennek nyüzsögnek és amikor zárjuk az ajtót, rákezdenek az ugatásra, vonyításra.

Amikor meg hazajövök, ahogy ma is - 3 órát kellett távol lennem - az előszoba össze van pisilve, kakilva, a nappaliban széttépve egy füzet, tekercs vécé papír az étkezőben atomjaira bontva, mindkettőnek lóg a nyelve, lihegnek, forognak a szemeik, tiszta idegbetegek, totál szeparációs szorongásos tüneteket produkálnak, holott eddig semmi bajuk nem volt.

Ugyanott lakunk mióta élnek, semmi nem változott, nem maradnak még fél napra sem egyedül.

Mielőtt elmegyek, pisi-kaki lerendezve, többszörösen is, de az említett idő óta, - nem tudom hogyan - de ennek ellenére összetojnak, pisilnek mindent.

Amikor meg itthon vagyok, 6-8 óránként úgy kell kikönyörögni, kicsalogatni őket, akkor bezzeg nem kell nekik!

Nem tudom ezzel a dologgal mit lehet csinálni, valami, valamiért nagyon rossz nekik, de nem tudom, hogy mi és miért történt? Vihartól, dörgéstől nem félnek, hogy esetleg arra is lehetne gondolni, de ez az őrület időjárástól, napszaktól teljesen független.

Gondolom az egyik - talán a kicsi - elkezdi és belelovalja a nagyot is, vagy fordítva? Sajnos nem tudom, mert ahhoz látnom kellene.

Tényleg nem tudom mi tört ki rajtuk öregségükre! ... és hogy lehetne ezen segíteni?