Baj, ha a családban csak egyvalaki van a kutyánk előtt a rangsorban?

Nekünk egy menhelyről örökbefogadott szukánk volt ilyen. Sajnos csak volt, mert el kellett altatni. Kicsinek aranyos volt, imádott mindenkit. A falkavezér én voltam a szemében, de mindenkinek szótfogadott, mindenkit szeretett. Aztán később játék közben olyan tüneteket produkált, mintha epilepsziás lenne. Megmutattuk az állatorvosnak, nem volt örömhír amit mondott. A kutyáknál gyakori az epilepszia, ami később agresszióba csaphat át. Remény volt arra, hogy kinövi, de nem úgy lett. Ha rájött a dili, hozzá sem lehetett szólni, mert vicsorgott és hörgött, meg kapott utánunk. 1-2 perc alatt lezajlott az ilyen kitörése, és olyan bűnbánó arccal jött pacsit adni, mint aki tudja, hogy rosszat tett. Aztán nem hallgatott senkire, kennelbe nem ment be, örökké szökdösött, hívásra nem hallgatott, és bár nem bántott senkit az utcán, teljesen kiszámíthatatlan lett. A menhellyel megbeszélve, az állatorvos javaslatára elaltattuk. 2 hétig sirattuk, de teljesen kezelhetetlen és gyógyíthatatlan volt.

Kívánom, hogy ne járjatok így, de egy kutya ne csak az apukádat fogadja el, ez nem ösztön, mert akkor a család minden tagját szeretné, és nem morogna. Beszélj állatorvossal.

Ahhoz, hogy a kutya elismerjen téged feljebbvalónak, neked kell tenni, és nem apudnak kell máshogy nevelnie!

A tiszteletét úgy tudod kivívni, hogy főnök módjára viselkedsz.

Ezenkívül nem kell olyan helyzeteket kiprovokálni belőle, amikről tudod, hogy olyankor megmorog téged. (Pl. ha neked nem adja oda a csontját, akkor ne is próbáld meg tőle elvenni.)

Ha belül egy törékeny, határozatlan, gyenge személyiség vagy, hiába kiabálsz, a kutya "kiröhög". Nem a keménykedés, üvöltözés számít, hanem az alapvető kisugárzásod, a fellépésed, és a nyelvezeted (mind hang, mind nonverbális értelemben), amit használsz a kutyával szemben.

Olvasd el ezt a könyvet, minden lényeges dolog benne van.

*****