Hogyan tanítsuk meg gyerekeknek, hogy hogyan kell bánni egy kutyussal?

Nem tudtam,családi vagy kutya témába írjam.

Nagynénémnek van 2 gyereke,6éves lány és 8éves fiú.Utóbbi 2 évben nyaranta lepasszolta hozzánk őket 1 hónapra,hogy "nyaraljanak" mivel mi a Balatonnál lakunk,ők Budapesten.Ezzel nincs gond,jófej gyerekek voltak eddig.Tavaly hoztunk menhelyről egy kutyust,(spániel keverék,koldultak vele)én gondozom és foglalkozok vele,

nincs vele probléma,jó kutya.De a gyerekek nem tudnak bánni vele. Többször voltak már látogatóba nálunk,sikítva futnak kutya felé,a fiú torkaszakadtából üvölt, 1 centire a kutyától hatalmasakat dobbant, a kutya persze megijed. Ha elszalad, a gyerekek rohannak utána,persze sikítva,bemásznak érte a bokorba, a fülébe kiabálnak,füttyögnek.. Mondtam a nagynénémnek,szívesen

megtanítom a gyerekeket,hogyan bánjanak a kutyussal,mert szegény kicsit félős,és nincs hozzászokva ezekhez,nekik meg nincs kutyával tapasztalatuk. Le lettem teremtve,hogy én ne tanítgassam az ő gyerekeit,normálisan viselkednek,jó gyerekek, és ne féltsem a kutyát mindentől.

És a szomszédjaiknak is vannak kutyái,arra még rá is ülnek és a kutya imádja stb...És szokja csak meg a kutya az új ingereket,ne legyen "tutyi-mutyi" ,nem élhet így hogy nem találkozik gyerekekkel( sétálok vele minden nap,találkozott már gyerekkel,csak nem ilyen szinten) és milyen szülő lesz belőlem,ha már egy kutyát ennyire féltek :D Szerintetek túlzás volt felajánlanom hogy beszélek a gyerekekkel?Anyukámék is azt mondták,hogy ezt nem illik,mindenki máshogy neveli a gyereket,ők sem szólhatnak bele még ha nem is tetszik nekik a helyzet.

Vagy túlféltem a kutyát,és majd megszokja? Én nem tudom,tudnám-e nézni ezt 1 hónapon keresztül...