Mi a véleményetek arról a szülőről, aki ennyire nem támogatja a gyerekét?

Például azért mert a kutya az egyrészt anyagi kiadás, másrészt takarítani kell utána, etetni, gondozni kell. És munka után a szülő nem biztos hogy ilyen terhekre vágyik. Hanem arra hogy a gyereke tanuljon és az ő sorsa könnyebb legyen. Mikor majd felnő a gyerek és külön fog költözni a szüleitől, annyi kutyát tarthat amennyit akar hisz a saját idejét, munkáját és pénzét költi rájuk.

A drága és időtrabló hobbit nem mindenki engedheti meg magának. Nyilván ma például a szállodamágnás Paris Hilton ha netán tart egy kutyát, az teljesen oké. De magyar fizetésekből célszerű hasznosra fektetni.

Minden olyan kérdésre, ami arra irányul, hogy egy kiskorú ki szeretne könyörögni magának egy kutyát a következőt szoktam írni:

A kutya költséggel jár. Nem is kicsivel. Havi szinten kell vele számolni. Mindig kell, hogy legyen pénz félretéve állatorvosra, ha valami gond adódik. Ha mondjuk van egy sürgősen ellátásra szoruló kutya, akkor akár az éjszaka közepén vinni kell az ügyeletre. Csak az ügyeleti, készenléti díj 8-15 e Ft. És akkor még rá sem néztek a kutyára.

Ilyen szitu ritkán adódik szerencsére, de mi már megtapasztaltuk sajnos. Reggelre elpusztult volna a kutya.

A másik kutyánknál is volt hó végén (fizetés előtt) sürgős beavatkozás.

Én ezt vállaltam. Ha viszont az anyukád mindezt nem szeretné a nyakába venni, nem tehetsz semmit. Ő tudja, hogy milyen anyagi és egyéb lehetőségeitek vannak.

Ha elbeszélgetnél vele, nyugisan, kiöntve a szíved, annyit talán lehetne kérned, hogy egy közeli menhelyre járjatok ki néha segíteni. 1-1 órát talán ő is áldozna az idejéből, hogy állatok társaságában lehess egy kicsit. És talán megváltozna a véleménye a kutyatartásról is.

Erőltetni nem szabad ezt a dolgot, mert egy élőlényről van szó. Vagy vállaljátok mindennel együtt, vagy inkább ne legyen kutyátok.

Vajon tanulás nélkül megvalósítható ez az álom? Fel tudja mérni objektíven egy gyerek, hogy az ő álmát hogyan lehet megvalósítani?

Ideális esetben persze a szülő elbeszélget erről a gyerekével (feltéve hogy elég értelmes hozzá a gyerek, meg persze a szülő is). Együtt átgondolják, megbeszélik, hogy mit kell tennie a gyereknek, hogy az álma megvalósulhasson, miket kell hozzá megtanulni stb. Valamint azt is, hogy mi lesz a B terv, ha ez az egész balul sülne el, akkor ne álljon ott szerencsétlen 20 évesen 8 osztállyal vagy kevesebbel egy szakma nélkül.

De sajnos nem minden szülő alkalmas erre. A legjobb, amit a gyerek tenni tud, az az, hogy normálisan jár iskolába (arra bármikor szüksége lehet), tűr, és amint tud, a saját útjára lép. Ami támogatást megkap a szüleitől, azt megköszöni, amit nem kap meg, annak elfogadja a hiányát.

Miért ne támogatná? Ha 12 évesen kapott egy kutyát, akkor mi a probléma? Van kutyája, gondolom anyuka fizeti utána a költségeket, nem a kamasz gyerek. És megkapta a gyerek azt a barátot, akit akart.

Nyilván nem futja arra, hogy az összes kóbort és egyéb állatot befogadja, azért ez elég nagy költség lenne. Így is szerintem tök jó, hogy gazdát keres nekik, vagy szervezetet, nem hagyja magára, ha már a gyerek hazacipeli őket.

Az meg, hogy a gyerek valahonnan kutyát kap ajándékba a szülő engedélye nélkül, eleve irreális, és ott az ajándékozó a fő hibás.