Ha nem vagy elég érett és "kemény" még véletlenül se vállalj be ilyen meg olyan kutyát? . (íme egy cáfolat)

Sokan írják itt azt, hogy némely kutyafajták csak kemény ámbár nyugodt, határozott embereknek való és nem kislánykák kezébe. Vannak kivételek!

Na most őszintén szólva általánosságban a fent leírt tulajdonságok közül rám egyik sem volt jellemző.. (erre még visszatérek)

17 éves lány vagyok, és egy Staffordshire Terrier boldog tulajdonosa vagyok. Gondolom sokan óva intettek volna, hogy: "ugyan már számodra egy Golden Retriever a megfelelő kutya."

A vásárlás előtt megszabtam a feltételeket aminek meg kellet felelnie a leendő kutyámnak. Rövid szőr (legyen aljszőrzet), közepes méret, őrző-védő készség..stb. Végül így jutottam a staffordshire terrierhez. Rengeteget olvastam róluk, találkoztam is párral és nagyon megfogott a sokoldalúságuk.

Bevallom az elején féltem, hogy kudarcot vallok a nevelésben és egy nevelhetetlen, agresszív kutyát kapok végeredményül. Kis koromban voltak kutyáink, és a szüleimtől már akkor megtanultam hogy hol is van a kutya helye. Ez az, amit sok ember már az elején elront.

Már kölyökként elkezdtem vele foglalkozni és nagyon jól mentek a dolgok. Kölcsönösen tanultunk egymástól. FŐLEG ÉN, az amúgy idegbeteg, depressziós 'kislány' aki hamar elveszti a fejét. Mérhetetlenül türelmetlen voltam!

Ha rossz dolgot tett, nem ment valami,.. nem lettem idegbeteg! Urrá lettem magamon! Nyugodt, higgadt maradtam és ez immáron az életben is egyre jobban működik. Határozottan megváltoztam!

Sosem jártam kutyaiskolába vele, nem is gondoltam rá hogy kéne! Most egy éves, és tökéletes társam a legjobb barátom! A legnagyobb félelmem az volt, hogy nem megy majd a behívás, de ennek ellenére ha lát egy futó őzet, vagy egy nyúl kiugrik a rejtekéből és utánaszaladna visszahívom és visszajön. Elértem amit szerettem volna.

Összegezve a dolgot ezzel azt akarom mondani, hogy nem minden fiatalt kell leírni, aki kutyát szeretne hogy: "még nem vagy felnőve a feladathoz!" vagy "nem vagy elég határozott ehhez a kutyához!"

Pont ezeket tanultam én meg!

Visszagondolva totálisan nem voltam vezér jellem, de megtanultam azzá válni! Aki igazán szereti a kutyákat, az szerintem képes falkavezérré válni a kutyája és saját maga érdekében. Vannak akik alapból vezéregyéniségek, de vannak akiknek változni kell dolgokban ahogy nekem is kellett.

Az én útmutatóm a kutyám volt, és ezért iszonyatosan hálás vagyok!