Hogyan lehet túlélni, hogy meghalt?

Teljesen átérzem a bánatodat.Én is már többször voltam ebben a fájdalmas érzésben, azt hittem nem bírom ki. De kibírtam, sirattam, hiányzott nagyon, de lekötöttem magam munkával, tanulással, és azzal hogy az élőkkel törődtem.

Nekem legjobban az segít, hogy nagyon nagyon jó életet biztosítok az állataimnak, és nincs emiatt lelkiismeretfurdallásom, hogy nem adtam meg nekik mindent. A másik, hogy több állatot tartok egyszerre, és a többi állattal való törődés miatt nem fordulok magamba annyira.Igaz féltem őket is, mert sajnos rövid a kis életük, de a többi kárpótol, erőt ad.

Őszinte részvétem!

Gyászold nyugodtan, amíg csak szükségét érzed. Sírd ki magad, én levelet is írtam neki, amit el tudsz ásni vagy elégethetsz (ha nem is kapja meg - bár ki tudja - attól még felszabadító, ha kiírod magadból a bánatod)

Van akinek segít, ha új állata lesz, valaki egy ideig rá se tud nézni egy másik kutyára. Egyénfüggő, tedd azt ami neked jó.

Őszinte részvétem! :(

Egy újabb csillag ragyog az égen!

Én is írtam levelet. Leírtam mennyire szeretem, mennyire hiányzik, és jó pár közös emléket. A lap majdnem szétázotr a könnyeimtől. Elástam, hátha eljut hozzá.

Én 3 hónapot "bírtam" kutya nélkül miután meghalt szintén 13 évesen a kutyusom. Utána örökbe fogadtam egy kölyköt. Nem kárpótolta, de a legtöbb időmet a kiskutyával töltöttem. Direkt más neműt választottam. Idén lesz 6 éve, hogy az első kutyusom elment, és csillag lett. Mai napig siratom, és fáj! De tudok, hogy Ő már nem szenved! És azt is, hogy újra látom, amikor én is meghalok. Újra sétálhatunk nagyokat, és labdázhatunk.

Sok erőt, és kitartást kívánok. Tudom milyen nehéz!