Ennyire nem huseges kutyam van?!

Értem én, hogy sok a dolgod, de egy kutya felelősséggel jár és ha van egy kutyád, akkor nem lehet azzal elintézni, hogy sok a dolgod, ezért csak hétvégén van időd foglalkozni vele.

Én dolgozom, mellette tanulok, haszonállataim is vannak, háztartást vezetek, nagyon ritkán érek haza 6 óránál hamarabb. De minden nap foglalkozom a kutyáimmal, mert egyrészt szeretek velük lenni és minden velük töltött idő nekem is kikapcsolódás, másrészt meg csak úgy lesz egy kutya jól kezelhető, ha biztosítjuk neki a napi mozgást és foglalkozást.

Én felnőttként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy eldönthetem mikor engedem be őket a házba. Kinti-benti kutyáim vannak, akik a napi séta után este bejöhetnek, hogy a családdal legyenek. Pl. amíg főzök, vagy vasalok, ott fekszenek a helyükön és elég nekik, hogy a családdal vannak és nem egyedül vannak kint egy kennelben, hogy ott unatkozzanak. Mivel a séta során eléggé elfáradnak, eszük ágában nincs szökni, vagy rongálni a kertben. Egyszer éjszakára tárva nyitva felejtettük a kaput. Meg sem fordult a fejükben, hogy elmenjenek. Póráz nélkül sem mennek el mellőlem sehová.

Persze ahhoz, hogy ez így működjön, nagyon sok idő és energia kellett. Számtalanszor volt elegem. Eleinte mindent megrágtak, ami kint maradt. A pórázra szoktatás meg aztán tényleg nem volt egyszerű. De minden egyes nap gyakoroltunk. Eleinte egy, majd két kutyával. Ha már az elején feladtam volna, mondván, hogy nem lehet velük sétálni, mert húznak és izomlázam lesz tőle, akkor most lenne két frusztrált és neveletlen kutyám.

Van macskám is. Türlemmel és kitartással össze kellett őket szoktatni. Most már barátok. Együtt játszanak, ha a cica is kint van.

Egy 3 éves kutyát még nem késő megnevelni és sétálni tanítani. Viszont rá kellene szánnod az időt. Ha itt sokunknak munka és család mellett sikerül kiszorítani azt a kis időt minden nap, amit a kutyára szánunk, akkor neked is menni fog. Hidd el, megéri.