Ennyire nem huseges kutyam van?!

Napi 2-3 órát van az udvaron. Azaz napi 21-22 órát van bezárva ketrecbe. Nem érzékeled, hogy ez már önmagában is kimeríti az állatkínzás fogalmát?! Csodálkoztok, hogy morog és nem akar visszamenni? Hát én nem.

Nem vad, hanem neveletlen és tele van levezetetlen energiával szerencsétlen.

A kutyát nevelni kell(ett) volna, kiskorától. A kutyát meg lehet tanítani, hogy ne piszkálja a macskákat, sem más állatot. Meg lehet tanítani, hogy mit szabad és mit nem. Meg lehet tanítani, hogy ne húzzon pórázon, és póráz nélkül is el lehessen engedni a megfelelő helyeken, és hívásra visszajöjjön.

Ha le vannak vezetve az energiái és nevelve is van, nem rombol, rongál az udvaron.

Miért van kutyátok? Mi a célotok vele?

Ne a tesódra féltékenykedj, ennek semmi értelme. Ő kisebb, kevesebbet van a kutyával, ezért érdekes neki, és játszani akar vele.

Hanem ehelyett azon gondolkodj el, a szüleiddel együtt, hogy nagyjából mindent elrontottatok a kutya nevelése során.

Nem lett pórázhoz szoktatva (hogy ne húzzon), nem lett megtanítva a behívás, nem lett szocializálva, nem lett megtanítva neki a tiltás, nincs lefárasztva, nincs sétáltatva és még sorolhatnám.

2 dolgot tudok javasolni:

- vagy keressetek neki megfelelő gazdát, amiben a retriever fajtamentés is tud segíteni (akár magukhoz is veszik ideiglenesen): [link]

- vagy ha meg szeretnétek tartani, akkor első körben hívjatok kiképzőt házhoz (a kutyasuli majd később jön, ha már alapszinten tudtok vele bánni legalább), és kérjétek a segítségét.

No fiacskám van 3 választási lehetőséged.

1. Túllépsz a saját egódon és a birtoklási vágyadon, beismered, hogy ezt nagyon-nagyon elcsesztétek, mert nulla felkészültséggel és tudással hoztatok kutyát a házhoz és rossz időpontban, mert senki nem tud vele megfelelően foglalkozni. Majd ennek fényében elajándékozod a kutyádat olyan helyre, ahol:

- tudják korrigálni a nevelésében elkövetett hibáitokat

- napi 2-3 órát aktívan foglalkoznak a kutyával: sétáltatás, futtatás, más kutyákkal bandázás, tanítás, gyakorlás, esetleg kutyás sportok

- szabad bejárása van a családi házba

2. Hisztizel nekünk, mint a nyeretlen kétéves, hogy de az én kutyám és ki a fenének van ennyi ideje egy kutyára stb. amúgy meg a tökeidet vakargatod, a helyzet meg odáig romlik, hogy veszélyes kutya lesz belőle.

3. Odateszed magad, te is és a családod is és elkezdtek aktívan foglalkozni a kutyával és nevelni őt.

Btw:

- 3 évesen már rég túl van a fogváltáson, semmi szüksége mindent megrágnia, egyértelműen neveletlenség és sok levezetetlen energia okozza a problémát

- a kutyáknak meg lehet tanítani, hogy ha cicát lát, maradjon nyugodt, méghozzá nem vezényszóra, hanem úgy, hogy a cica látványa legyen a viselkedést kiváltó inger. Csak nyilván ezt ezerszer egyszerűbb elérni, ha eleve nem hagyjátok, hogy rápörögjön a macskákra.

Kedves kérdező, megsértődhetsz meg háboroghatsz nyugodtan, attól a kutyád élete nem fog megváltozni. Szereted a kutyádat? Ha igen, miért nem hallgatsz az értelmes szóra és hőbörgés helyett el kellene kezdened megnevelni, hogy olyan legyen, akit nem kell bezárni.

Ez így nem jó élet neki, sőt nagyon rossz.

Napi 11 órát nem vagyok itthon, mert dolgozom. Mégis szakítottam időt arra, hogy a menhelyről kihozott kutyámat (staffi egyébként) megtanítsam az alapvető dolgokra, mint pl. nem bántjuk a macskát (van macskám is), nem húzunk pórázon, hívásra visszajövünk, nem megyünk be a virágok közé.

Persze ez energiát és némi hozzáértést igényel, de mikor a kezdeti nehézségek elmúlnak, és megtérül a befektetett energia, és lehet normális együtt élni a kutyával, a lakásban, a sétán, az udvaron, az nagyon jó. A kutyának is, és a gazdinak is.

Ja, soha egyik kutyám sem morgott még meg sem engem, sem családtagjaimat. Ha a gazdáira morog a kutya, ott már komolyan el van szúrva a tartása, nevelése. Ezután a harapás jön előbb-utóbb.

És nem, nem hülye kérdés, hogy mi célból van kutyátok.

Vannak, akik dolgoznak vele, pl. vadászkutyák, terelőkutyák, vakvezetőkutyák stb. stb.

Vannak, akik területet őriztetnek vele, vagy nyájat, vagyont.

Vannak, akiknek az a hobbijuk, hogy kutyájukkal sportolnak vagy kiképzésre, tréningre járnak, amit mindketten élveznek.

És vannak, akik simán házi kedvencként, társként, barátként tartják, mert szeretik.

Nálatok igazából egyik sem valósul meg, mert senki nem szán rá időt-energiát, hogy a kutyát megnevelje, hogy könnyű és élvezhető legyen a vele való együttélés, és a kutya is jól érezze magát, ki legyen elégítve a mozgásigénye például.

Ezért kérdeztem, hogy minek is kutya nektek. Miért jó, hogy van. Miért jó, hogy szar neki, és nektek is gondotok van vele a neveletlensége miatt.

Azt a kutya érdekében írtam, hogy ezen a tartásmódon nem akartok változtatni, akkor keress neki másik gazdát - olyat, ahol boldogan élhet.

Ezen nem megsértődni kellene, hanem elgondolkozni, hogy ha szereted a kutyát, akkor miért is nem akarsz neki jót, megfelelő életet biztosítani?

" erre szanod az idot es ha van kutyad akkor nem vele foglalkozol..minek neked kutya?mi a celod vele?"

Ne sajnáld, én foglalkozok a kutyámmal, mindennap sétálunk, hétvégéken bandázunk, kirándulunk. A célom az, hogy én is és a kutyám is jól érezzük magunkat egymás társágában, jó életet biztosítsak neki. Most épp itt hever mellettem a plédjén, mikor ezt írom.

Időm nekem sincs több, mint átlagembernek. Reggel 6-kor megyek munkába, du. 5 körül érek haza.

"Szerinted mindenki ugy neveli a kutyajat hogy kiengedi ki szokhet .."

Ha bezárod, akkor pont azt éred el vele, hogy el fog szökni, mert nem lesz meg az az érzelmi kötődése, ami azt súgja majd neki a nagy alkalomkor, hogy menj vissza az udvarba.

De leírom én/mi hogyan csináltuk: Először is, nálunk a kutya soha nem volt bezárva/kikötve és szabad bejárása van a lakásba. Amikor még kicsit volt, akkor ügyeltünk arra, hogy a kapu mindig be legyen zárva (kulccsal), ne tudjon kiszökni. Idővel amikor már kialakult a bizalmunk (igen, ehhez két fő kell: a gazda és a kutya), akkor már bátrabban hagytuk nyitva a kaput, néha volt is, hogy ki is ment rajta, na olyankor szépen le lett b. és lassacskán így megtanulta, hogy a kapu vonalát nem lépheti át. Egyébként szerintem az sokat elmond, hogy tavaly egyszer mégiscsak kisunnyogott (láttam az ablakból) és egy árva félsz nem volt bennem, hogy el fog menni, mert láttam rajta, hogy nem "élvezetből" megy ki... És igazam is lett, mert csak megszimatolt valamit az árok szélén és jött is vissza be. Kb. ilyen szintre kellene neked/nektek is eljutnotok a kutyátokkal.

Gondolom látod te is a problémát: Én egy több hónapos kölyökkutyáról beszéltem az előbbiekben, míg a tiéd már 3 éves(!) és ennyi idő sem jutottatok el odáig, hogy egymásban megbízzatok. Nem azt mondom, hogy holnap tárd ki a kaput és engedd hadd menjen amerre akar, mert nálad nem itt kell kezdeni a nevelést, hanem még ennél is előbbről, olyan súlyos lemaradásban vagytok.