Főzni a kutyának?

A barf azért jó, mert tulajdonképpen az a kutyának a természetes táplálék.

A főzéssel megváltozik a beltartalmi értéke és míg a nyers csontot odaadhatod neki, a főttet nem.

Ha tehetném (időm, energiám engedné, nem kellene őket néha utaztatnom) én is a barfot választanám.

Így jelenleg jó minőségű tápot adok a kutyáimnak + főzök is nekik néha. De nem etetném őket kizárólag főtt étellel.

A saját tapasztalataim a következők:

Nagymamámék kutyája egy németjuhász keverék volt. 16 éves biztos volt, de lehet, hogy 18 is megvolt, amikor elpusztult. Nagymamám a hentesnél vásárolta a húst, amit mindig megfőzött neki. Nyers húst nem kapott, mivel vidékről származtak és ott nem szokás a kutyának nyers húst adni. Hogy pontosan milyen összetételű volt ez étele azt nem tudom, de tápot szerintem nem kapott, hanem helyette külön főztek neki. Kötelező oltása megvolt, ha beteg volt vitték állatorvoshoz, de egészséges kutya volt és emlékszem, hogy öreg korában is fitt volt, szaladgált. Igazából nem is öregségben, hanem valami hirtelen jött betegségben pusztult el. (nem emlékszem pontosan mi volt)

Valamint tudok két kutyáról, akiket többnyire a tulaj szomszédja etetett egy kis olcsó száraztáppal összekevert főtt, valószínűleg maradékokkal. (Zöldséges rizses húsos, húsleves szerűséggel. Ahogy én láttam, rendes főtt hús is volt benne) Ezen kívül a kertben termő gyümölcsökből, meg dióból eszegettek az állatok. A nagyobb kutya 15 évesen (betegségben, elaltatták), a kisebb 17 évesen (öregségben, természetes halállal) pusztult el.

Én személy szerint, középkategóriás száraztáppal etetek, ehhez kap a kutyám még elég gyakran natúr főtt húst, valamint néha olyan maradékot amiről úgy ítélem, hogy eheti. Ezenkívül időnként kap, egy kis gyümölcsöt, párolt zöldséget, joghurtot stb... olyasmit, ami jót tesz neki. A csöves csontoknak csak a porcogós végeit kapja meg, valamint ha úgy adódik, néhány puhább csontot, ami nem szilánkosan törik, de lényegében nem kap csontot. Időnként kap rágcsálni nagy főt cupákot, amit nem tud elharapni. Ezzel órákig el van. Mikor a két végét lerágcsálta, elveszem és kidobom. Ezt csak játéknak és fogtisztítónak használom.

A kutyám 3 éves, így ezzel az étrenddel kapcsolatosan hosszútávú tapasztalataim nincsenek. Annyit tudok mondani, hogy a kutyámnak eddig semmi baja nem volt, csak oltatni kellett vinni...

A saját véleményem a következő:

Mikor meg lett a kutya, én is utána olvasgattam a BARF-nak. Elmondom én miért nem etetek eszerint. (Senkit nem akarok lebeszélni a BARFozásról, nem kötelező velem egyet érteni. Ezek csak az én saját szempontjaim, véleményem)

Egyik gyakorlati oka a következő: Az én kutyám bejárós kutya és nem kint etetem, hanem bent. Ideje nagy részét a lakásban tölti. Ha én mondjuk nyers, húscafatos csontot adnék neki, egy idő után, valószínűleg olyan dögszag terjengene az előszobában, hogy megmaradni nem tudnék. (elég arra gondolnom, hogy a kifolyt húslét, ha nem takarítják rögtön fel, kb. fél óra után már elég büdös tud lenni) Mint mondtam órákig is eltud játszani egy csonttal, valamint szereti az előszobában ide-oda hurcolászni a nagyobbakat. Így is fel szoktam mosni utána, de azért, hogy a nyers húst, vért szétkenje az előszobában, nekem ez elég fertőnek tűnik. Ehhez nem is kell a csontot alapul venni, elég, ha csak az etetésre gondolok és arra, hogy a kutya, mondjuk evés közben kipakol pár husit a táljából. /Ok, tudom minden etetés után fertőtlenítek...nyilván megoldható/ (Amúgy van egy olyan érzésem, hogy terhes és szoptatós anyáknak nem ajánlott ez az etetési forma. Vagy ahol kicsi gyerek van) Meg ha mondjuk, nem eszi meg a kajája egy részét mit csinálok vele? Visszateszem a hűtőbe a saját ételeim mellé a kutya félig megrágott nyers csirkéjét, vagy kidobom? (Ok, tudom csak annyit adok neki, amennyit megeszik...de azért, mi van ha mondjuk csak fél óra múlva lesz éhes? Addig kint rohasztom a táljában a nyers húst?

Szóval nekem ez az egész, kicsit gusztustalan és macerás, több szempontból is. (De, nem kell velem egyet érteni.)

A másik oka, hogy már az egész elgondolást ferdítésnek tartom. Hol is kezdjem?

Először is, a kutya őse a farkas, a farkas nyer húst eszik, szóval a nyers hús a kutyának jó...

Erről röviden annyit mondanék, hogy a farkasok átlag életkora a vadonban olyan 5 év. A fogságban tartott eddigi legidősebb farkas 17 évesen pusztult el. A jelenlegi legidősebb farkas, ha jól tudom még él és 19 éves, amennyire én tudom, ő sem szabadon él, szóval simán lehet, hogy nem is nyers hússal etetik. Ezzel szemben a világ legidősebb kutyája bizonyítottan majdnem 30 évig élt. Nem bizonyíthatóan 32 éves kutyáról is olvastam. A Maggie nevű Kelpie kutya nem rég pusztult el, ő is 30 éves volt és fogadni mernék, hogy nem nyerssel volt etetve, mert az egyik videón valami száraztápot rágcsál. Ebből csak azt akarom kihozni, hogy miért kellene a farkasok étrendjét alkalmazni a kutyákon, amikor a farkasok jóval rövidebb ideig élnek? (Ez csak az én véleményem, de szerintem pont az étrend lehet a ludas)

Másodszor, a nyers hústól biztos, hogy folyton férges lesz a kutya. A BARF-osoknak még az átlagnál is gyakrabban kell féreghajtózniuk az állatot. Olvastam, hogy egyesek 2-3 hetente féreghajtóznak, de legalább havonta ajánlott. Nagyon egészséges lehet, hogy folyamatosan gyógyszerezni kell az állatot. (Arról nem is beszélve, hogy egy teljes spektrumú féreghajtó nem olyan olcsó)

A nyers hús, férges, szalmonellás stb., mégha az állatnak nem is lesz baja, a szervezetébe kerül, ez nyilván gyengíti valamennyire, valamint sokkal könnyeben adja át a gazdára a nyavaját, mivel hordozó.

Utoljára pedig annyit, hogy ez csak az én saját véleményem, de szerintem egy frissen elejtett állat, nem ugyanaz a kategória, mint egy napok óta a pultban lévő döglött állat húsa, hiába van hűtve...

Szerintem a kutyák főtt húson is szépen eléldegélnek és sokkal kevesebb rá így az esély, hogy az ételtől megbetegszenek vagy a környezetüket betegítik meg.

(Gondolom sokaknak nem tetszik, amiket írtam. De én így gondolom. Senkit nem akartam meggyőzni az igazamról. Aki akar nyugodtan etessen Barf szerint, van aki esküszik rá. Én nem vagyok a módszer felől meggyőzve, de akár tévedhetek is, nem tagadom)