A nagykutyam megolte a kiskutyamat, elvitettem, de erte is faj a szívem. Szerintetek?

Milyen idősek, milyen ivarúak, fajtájúak voltak?

Mennyi ideje voltak együtt, mennyi időt töltöttek együtt általában? Milye előjelek voltak előtte? Ha voltak, mit tettetek, hogy megoldást keressetek rá? A nagykutya lépett fel valaha dominánsan ember fele? Ti mennyire nevelétek mindkettőt? A kicsi domináns volt a nagykutya fele?

Először ezekre a kérdésekre kellene a válaszokat megadni, és azután komolyabb konklúziót is le lehetne vonni ebből a történetből.

Igen, elég sokat elmond a történeted. Egy megfelelően nevelt, foglalkoztatott kutya ilyet nem csinál, hogy megöli a társát! Ez csak és kizárólag nevelési hiba! Tehát te vagy alkalmatlan kutyatartásra, és így te vagy veszélyes a gyerekedre!

Csak ajánlom, hogy ne tarts többet állatot. Egy meghalt miattad, egyet kidobtál, nem kell több életet tönkre tenned.

Nezd, lehet felháborítónak tartod most, a többiek véleményét, de megpróbálom tömören elmagyarázni, hogy valószínűleg miért van igazuk.

Ha kutyát tartassz, akkor azért, és a viselkedéséért, te vagy a felelős, pont úgy, mint egy kisgyereknél. Nyílván, a kisgyereked is nevelned kell, hogy mit szabad, mit nem, hol hogyan kell viselkedni, tanítod, hogy okosabb legyen. Egy kutyánál is így működik. Ha két vagy több kutyát tartassz egyszerre, mind a te tekintélyed alá tartozik, Te vagy a felelős mindegyikükért, és neked kell felállítanod közöttük és a családod többi tagjával való viszonyaik szabályait, és azokat betartatni is neked kell velük! Ismerned kell a kutyáid dominancia szintjét, viselkedését, szocializálnod kell őket, és következetesen nevelned. Vannak általánosságban könnyebb nevelésű fajták és nehezebbek, ezt neked kell felelőségteljesen mérlegelned vásárláskor, hogy mire van elég tudasod/időd/magabiztosságod. Például kezdőként ne vegyen az ember két ivarérett németjuhász kant és aztán hagyja őket a hátsókertben. Keményebb fajtákat is teljes biztonsággal lehet tartani kisgyerekek mellett, ha egy egyenes, következetes gazdája van, aki tudja mit csinál. Nyilván ha a két kutyád domináns, és nem veszed észre közöttük a feszültséget, nem próbalod orvosolni, vagy ha úgy méred fel hogy ennek megoldása meghaladja a képességeidet, akkor neked kell mérlegelned és inkább az egyik kutyától megválni, amíg nem történik ilyen nagy baj. Ha a mentális, egészségi okokat kizárhatjuk a kutya támadásának okára, akkor kizártnak tartom, hogy előjelek nélkül történt ami történt. Tehát igen is te vagy az elsődleges oka, akit hibáztatni lehet emiatt, nem pedig a kutyák.

Hogy mit tegyél? Felelőségteljesen kell döntened most legalább. Ha látod a hibáid, és szereted a leadott kutyád, kész vagy a korrekciójához tapasztalt szakember segítségét kérni, és úgy érzed, hogy kész vagy tanulni miatta, hogy hogyan kell egy kutyát tisztességesen nevelni, úgy erzed hogy képes vagy kijavítani a hibád, akkor hozd vissza. Viszont! Mivel te vagy elsődlegesen a fiad iránt a felelős, ha ezeket nem tudod minden bizonnyal megoldani, és kételyeid vannak magaddal kapcsolatban, hogy kepes vagy ezt a kutyát kézben tartani, akkor ne vedd vissza. De akkor tudd, hogy 2 kutya életéért is felelőség terheli a lelkiismeretedet, és ennek fényében gondold meg, hogy máskor vegyél e kutyát.

(Ui.: Attól, hogy egy kutya agresszívan lép fel a fajtarsaival vagy egyes fajtársaival szemben, korántsem biztos, hogy valaha akár csak rámordulna emberre, de ezt így lehetetlen megállapítani.)

#5: Pedig a hármasnak nagyon igaza van. Ez nevelési probléma, tisztán mutatja, hogy nem vagy alkalmas kutyatartásra.

A kisfiad meg hirtelen már beteg? Nehogy már megsajnáljalak... Ha nem akarod elismerni a felelősséget, akkor ne ismerd el, csak ne ilyen sablonszöveggel tereld már el magadról a figyelmet.

ha valamelyik kutyám megölné egy állatomat, nem hiszem, hogy úgy tudnék utána hozzáállni, mint azelőtt és a kutyának is jobb lenne, ha nem velem fojtatná tovább az életét.

ehhez persze az is hozzátartozik, hogy ez egy elég valószinűtlen forgatókönyv.

A sportkutyázásban vannak hasonló történetek, azokra nem lehet rámondani, hogy nem foglalkoztak velük.

Viszont egyértelműen te voltál a hibás és a menhelynek meg a dokinak pedig igaza van, hogy rátok ettől még nem veszélyes. Remélem h tanultál a történtekből és ha visszafogadod a kutyát, akkor nem veszel mellé még egyet vagy ha nem fogadod vissza, akkor a későbbiekben sem rekonstruálod majd a régi helyzetet. (értsd: nem tartasz kutyat, de legalábbis nem több különböző méretűt egyszerre)