Miért nem képes a kutya felfogni, hogy rajta kívül van még itthon állat akivel ugyanúgy beszélgetek mint vele?

Adott egy 8 éves besz*ri kutya, meg egy nyuszi. Kutyával csinálom az 5 perces szabályt rendszeresen, működik is, csak épp amikor üdvözölném, és hívnám magamhoz, úgy csinál mint akit agyonverni készülök. Sosem értettem miért, fekszik a helyén, szólok neki, hogy "szia", vagy "na cső" (ezzt a két kifejezést szoktam használni), teljesen normális, barátságos hangnemben. Erre ő félig hanyatt vágja magát, majd a második köszönésre, laposkúszásban elindul felém, és az egy méteres távolságot is egy perc alatt teszi meg. Sosem bántottam ok nélkül, ha kapott is valamiért, csak nagyon szélsőséges esetekben szállt el egy-két anyai pofon. Menhelyes, lehet, hogy valami olyan előélete volt, hogy bántották, de velünk van már 5 éve, egyszerűen nincs türelmem a hülyeségeihez, így amikor üdvözléskor látom, hogy megint kezdni megjátszani magát, ott szoktam hagyni a nyomorával.

És elnézést az eddigi kisregényért, innen jön a kérdésemhez kapcsolódó rész:

Előbbiek a konyhában játszódnak le, otthagyom a kutyát, bemegyek a szobába a nyuszimhoz. Köszönök neki, megsimogatom, beszélek hozzá, a hangom ugyanaz mint minden állatnál itthon. A kutya azzal a lendülettel rohan be, és nyomul rám, mintha senki más nem létezne a világon. Ezt mindig eljátssza, ameddig el nem zavarom, de az is csak addig tart,a meddig megint hozzá nem szólok a nyúlhoz. Mintha nem értené, hogy van még rajta kívül más is a világon, vagy én nem tudom.... Vagy csak egyszerűen féltékeny?