Kutyások! Nem érzitek magatokat néha úgy, hogy a kutyáitok rabszolgái vagytok? Hogyan birkóztok meg a lent felsorolt nehézségekkel?

Kellemesen csalódtam, hogy legalább akkor a cicákat szereted. :)

Lásd be, hogy a kutyák "bosszantó viselkedésmintái" is csak az emberek "jóvoltából" származnak. Oké, nem kaparják el maguk után a cuccost, de más állatok sem általában, szóval ezért nem hiszem hogy okolni lehetne őket.

"Ami a különbség a kutyákhoz képest: nem ugatnak, nem támadnak vagy félemlítenek meg ártatlan embereket."

Szerintem próbáld kicsit megérteni a kutyákat, ők más jelleműek mint a cicák. Eleve mivel a kutyák falkaállatok, ezért is ugatnak, ez kommunikációs célt szolgál. Nem az az eredeti funkciója, hogy téged az őrületbe kergessenek vele. A macskáknak más a kommunikációs metódusuk, az életmódjuk és az anatómiájuk miatt is. (Ők pl. nagy faroklendítéssel vagy morgással, fújással jelzik ha nem tetszik valaki/valami.)

Egyébként a kutyák ugatása és támadása is az emberek miatt van. Biztos láttál már kóbor kutyákat, akik félnek az embertől, és kerülik, ahogy csak lehet. Meg sem mukkannak, nem hogy ugassanak meg támadjanak. A keveset foglalkoztatott, rosszul nevelt kutyákra jellemző az, hogy megfélemlítenek másokat. De magától nem ilyen egy kutya, hanem a gazdája teszi ilyenné, ezt lásd be. És ne a kutyákat utáld emiatt. De azt biztos te sem gondolod komolya, hogy minden egyes kutya ilyen.

Vegyük most példának az én kutyámat. Ő egy 20 kilós közepes keverék. Barátságos mindenkivel. Egyáltalán nem ugat. Főleg nem támad emberekre vagy félemlít meg valakit. De ez rajtam is múlik, mert én hiába tudom hogy a légynek sem ártana, tisztában vagyok vele hogy vannak emberek, akik nem szeretnének haverkodni vele, éppen ezért nem is szoktam csakúgy odaengedni valakihez. Ha valaki meg akarja simogatni akkor úgyis odajön hozzánk és megkérdezi hogy lehet-e. Összeszedem utána a kaksit is. Szerintem velünk/ az én kutyámmal tuti nem lehetne bajod, ha szembe mennénk az utcán. Az én kutyám nem rohanna oda hozzád, tehát nem is félemlítene meg, meg amúgy is pórázon van szóval. Egyébként én itt a környezetemben szinte csak ilyen kutyásokkal találkozom. Annyi különbséggel, hogy az ő kutyájuk néha ugat párat, pl. játék hevében vagy ha lát valami szokatlant. De ez nem szabadna hogy idegesítsen vagy hogy emiatt utáld a kutyákat. Szerintem te a gazdájuk hozzáállása miatt haragszol így rájuk. Pedig az tényleg nem a kutyák hibája, megfordítanám tehát a kérdést, nem mi vagyunk a kutyák rabszolgái, hiszen ők állnak a mi tulajdonunkban. Úgyhogy ne magadat sajnáld, hanem inkább azokat a kutyákat, akik rossz kezekbe kerülnek, és olyan neveltetést kapnak, hogy emberek ugatásával, támadásával, megfélemlítésével tudják csak magukat lefoglalni.

"én minden egyes forintot inkább magamra költök, minthogy egy állat igényeit fedezzem belőle"

De a cicáidra azért csak költesz, nem? Szereted őket? Hány cica van?

UI: Amúgy már régen javasolni is akartam neked, hogy legyen kutyusod. Nem ugratlak, teljesen komolyan. Nem kell a lakásban tartanod! Nézz szét egy menhelyen vagy gyepmesteri telepen, és válassz egy közepes testű, de hosszabb szőrű (ez fontos!!!) kutyát. Őt kint is lehet nyugodtan tartani, ha van jó meleg házikója. Sok olyan kutya van, aki a cicákat sem bántja, a menhelyen dolgozó személyzet akár tud is javasolni ilyen kutyát. Meg össze is lehet őket szoktatni.

Tudom, ez most így meredeken hangozhat, de szerintem nagyon jót tenne neked egy kutya. Nem csak a hozzáállásodon változtatna, hanem jobban is éreznéd magad tőle ezáltal, ebben biztos vagyok. Leküzdhetnéd a "félelmeidet" és segítene, hogy kicsit kimozdulj a komfortzónádból. Az pedig köztudott, hogy ez mindenkinek jót tesz néha. Tényleg úgy gondolom, hogy ki kéne próbálnod a dolgot, mert csak azután tudod ténylegesen megállapítani, hogy tényleg ennyire nem tudod-e elviselni a kutyákat. Mert így külső szemlélőként egészen más, az biztos.

Egyébként arra gondoltam, hogy nem is kell ilyen nagy "kockázatot" vállalnod, és hosszú időre elkötelezned magad. Először lehetsz akár ideiglenes befogadó is, és akkor legalább kicsit kipróbálhatod a kutyatartást. De mehetsz menhelyre is besegíteni, sétáltatni kicsit a kutyusokat, játszani, időt tölteni velük, etetésben besegíteni, stb. Ha nagyon félsz, akár vihetsz magaddal barátokat, ismerősöket is. Persze nem kell rögtön beugrani birkózni a kutyákhoz, kis lépésekben is haladhatsz- pl. kennelbe benyúlva simogatni őket, először csak kicsi kutyákat, aztán egyre nagyobbakat is. Szerintem idővel jelentős előrelépést tapasztalnál, és végül már jól is esne kutyák közelségében lenni. Bár ezt most elég nehezen tudod elképzelni, gondolom. De higgy nekem, tényleg érdemes lenne megpróbálnod. Nem élheted le az egész életedet félelemben, bosszúságban. Nézz szembe a dolgokkal, és meglátod, sokkal jobb lesz utána.

Biztos vagyok benne egyébként, hogy ha személyesen is belekóstolnál a kutyatartásba, akkor végül több örömöt lelnél benne mint bosszúságot. Egyelőre viszont csak külső szemlélő vagy, és valószínűleg ez az oka annak, hogy nem értesz meg minket, és a kutyáinkat. Úgyhogy tekints erre a javaslatomra úgy, mint egy kihívásra: próbáld ki, milyen az élet kutyásként, és hogy hogy bírnád a "kiképzést". :)

Kár hogy ilyen messze vagyok, mert amúgy nagyon szívesen elkísérnélek valamilyen kutyás helyre, és megtanítanálak a kutyák szeretetére. Az írásaidból úgy ítélem meg, hogy egyáltalán nem vagy rossz ember, szerintem igazán megérdemelnéd te is, hogy békében élhess együtt eme kutyás világgal. Ne vedd el tehát saját magadtól ezt a lehetőséget, nyiss a világ (és a kutyák) felé, nincs vesztenivalód. Én drukkolok neked, szerintem képes vagy rá!!!

Cicákat tartasz szigorúan a kertben? Elkaparják a végterméküket? Milyen kedves :)

Én is szeretem a cicákat, van is egy. Bent. A kutyák kinti-bentiek.

A macskák gyikológépek. Cuki, bundás kis predátorok. Kinyírják az összes madárfiókát, gyíkot, amihez hozzájutnak. Csengővel a nyakukban is tudnak vadászni.

Valóban elkaparják az ürüléküket. Igen. Erről tudnék mesélni. Amíg nem volt kutyánk, az utca összes macskája a mi kertünkön járt át. Van egy kis veteményesünk, zöldséggel, földieperrel. Tudod hová szeretnek kakilni leginkább? A frissen ásott, kapált földbe. Az egész veteményes tiszta macskaszar volt, gyomlálás közben folyton belenyúltam. Van egy nagyon veszélyes betegség, a toxoplazmózis. Macskakakával terjed. Éppen babát terveztünk abban az időben. Folyton attól féltem, hogy épp a terhesség alatt fogom elkapni. Nézz csak utána nyugodtan! A magzatra nézve nagyon veszélyes. A saját macskámat is féltettem, hogy elkap a többitől valamit. Köztudott az is, hogy mivel a kinti cicák mindenhol bóklásznak, hurcolják a kullancsokat mindenfelé.

Bevallom, így lett kutyánk :D amióta vannak kutyák, nem mernek bejönni az idegen macskák. Én a magam részéről megoldottam a problémát. A sajátom főleg bent van, esetleg néha az udvaron játszik a kutyákkal. A dolgát a saját WC-jébe végzi, ott elkaparhatja, naponta többször kiürítem az almot.

Felőlem nyugodtan tarthatsz kint macskát, nem foglak lebeszélni róla. Főleg, ha macskabiztos a kerítésed. Gondolom igen, hiszen nem szereted megsérteni a törvényeket. (A saját kutyát, macskát telken belül kell tartani, a gazdi a felelős, hogy ne tudjon kijutni a kerítésen)

Az előző válaszolóhoz hasonlóan én is azt javasolnám, hogy ha ennyire izgat a kutya téma, szerezhetnél magadnak egyet :)

De komolyan. Ezek szerint van udvarod. Nálunk is kinti kutyának indult mindkettő. Úgy választottunk fajtát, hogy bírja a hideget-meleget. Aztán ahogy telt az idő, egyre beljebb tették a kis praclijukat. Most kinti-bentiek. Néha elvisszük őket kozmetikushoz, hogy tiszták leszenek. Mielőtt bejönnek áttörlöm őket+ lábmosás.

Én is szívesen felajánlom, hogy elmegyek veled kutyákat nézegetni :)

És te ettől most valami nagyon különb embernek érzed magad, hogy "szigorúan a kertben" vannak vagy mi? :D Sosem simogatod meg, sosem öleled meg őket? Mert attól is szőrös leszel. Nyilván chipelve, oltva, féreghajtva, ivaratalanítva vannak, normális kaját esznek, bolha és kullancs elleni nyakörvük van, kinti macskánál ezek a legalapvetőbb dolgok, tehát neked is költeni kell rájuk, nem is keveset, ugye?

Ha pedig nyaralni mész, akkor valakinek mennie kell hogy etesse őket. Illetve neked is ugyanúgy haza kell érned minden nap, hogy megetesd őket.

Komolyan kíváncsi vagyok, örülnék ha ezekre válaszolnál.

Először is, aki kutyát tart az többnyire kedvtelésből teszi, hobbiból, tehát örömét leli benne. Ezek a feladatok a velejárói és nem negatívumok. (Szerintem.)

1) Igaz, hogy mindig ki kell vinni, de én szeretek sétálni, főleg az esős, hideg, "rossz" időben és így legalább nem tűnök bolondnak, ha ilyen időben is kimegyek. A kutya is nagyon élvezi a sétákat, sokat játszok vele és ilyenkor szerintem ő a világ legboldogabb kutyája. Spontán programokat amúgy sem szeretem, de ha pl. hirtelen le kell szaladni valahova akkor kiviszem előbb wc-zni, aztán majd bepótoljuk a rendes sétát, ha hazaértem. A dolgát mindig árokban vagy a lehető legnagyobb gazban végzi el. Ilyen helyekről nem szoktam felszedni, mert van hogy utána se tudok mászni, de lakott területen, mindig felszedem, ha van lehetőség kidobni. (Ha nincs akkor had ne hurcoljam már magammal kilométereken keresztül, hogy hátha lesz egy szemetes valahol.)

2) A szomszédokkal köszönőviszonyban vagyunk. Nekik is van 2 kutyájuk szintén lakásban. (Sorházban lakunk.) Eddig egyszer sem hallottam őket ugatni vagy zajongani és a mi kutyánk sem ugat fölöslegesen. Nem várom el, hogy mindenki szeresse, de eddig nem volt rá panasz, csak akkor ugat, ha matatást hall az ajtónál, vagy ha párom rosszul van, de szerintem ez normális és nem tart órákig.

3) A családom nem szereti az állatokat. Én sok másban is kilógok a családból és ez az egyik. A viszonyunk amúgy sem volt jó már a kutya előtt sem. Az, hogy anyum jelenleg a kutyába köt bele, mert az a legkézenfekvőbb az egy dolog. Amég otthon laktam ugyanúgy belekötött a ruhám színébe, a hajamba, bármibe, szóval ez nem a kutya ellen irányul. Nem a kutya miatt romlott meg a kapcsolatunk, hanem a hozzáállása miatt. Igen, gyakran tesz megjegyzéseket és szólogat be, de nem érdekel. Nem is jön hozzánk, de ez sem érdekel. Én tisztán tartom a lakást és az állatokat is, az hogy ő ezt nem képes felfogni, hogy nem minden kutya férges, retkes, bolhás az nem az én bajom és nem fogom "eltirhítani", csak mert neki 200 km-rel arrébb nem tetszik, hogy bent van. Barátaim is nagy állatbarátok, a családommal ellentétben soha nem merült fel bennük, hogy ne alkalmazkodjanak a kutyához. Ha csak sétálni megyünk akkor mindig viszem és olyan helyre ülünk be, ahol kint is van hely és nem küldenek el a kutya miatt. A lakásukba is simán felvihetném, de erre még nem adódott alkalom. Én lepődtem meg a legjobban, mikor a szülinapomra küldött csomagban a kutyának is volt egy kis nasi, mert a barátaim őt is szeretik és tudják, milyen fontos nekem, soha nem szakítanák meg velem a kapcsolatot, csak mert kutyám van és ehhez néha alkalmazkodni kell.

A kutyánk egyáltalán nem domináns, nem ijesztget senkit, nem támad rá senkire még akkor sem, ha jogos lenni. (Az előző gazdájánál az egyik kisgyerek állandóan bántotta, de soha még oda sem kapott neki.) Ha séta közben tolakodónak érzi egy másik kutya vagy ember közeledését akkor beáll a lábam mögé és várja, hogy oldjam meg a problémát. 12 kg-s, egyáltalán nem félelmetes. Anyum nem szereti a kutyákat (legalábbis az enyémet nem) és ő akkor is pánikol, ha semmit nem csinál. Egy séta alatt végig sipákolt, hogy megtámadja a kisgyereket, elszalad, stb, mikor szerencsétlen kutya csak sétált a lábam mellett. Az ilyen emberekkel nem tudok mit kezdeni.

4) Lakott területen nem sétáltatom póráz nélkül. Falu mellett, mezőn vagy erre alkalmas helyen viszont elengedem. Ha valahogy mégis arra jön valaki akkor megfogom, amég elmegy, szerintem ezzel senkit nem zavarok.

5) Könyörgöm felejtsük már el, hogy a kutya büdös, mert ha normálisan van tartva akkor nem az. (Ami esőbe, hóba sárba kint van, ázik és romlott ételt kap enni, esetleg ki is van kötve a saját piszkába az az, de egy normálisan tartott állat az nem. Az emberek sem azért tiszták, mert emberek, hanem mert tisztán tartják magukat, ezt egy kutyával is meg lehet tenni a megfelelő módon.) Eddig 2 ember tett megjegyzést a lakásunk szagára. Az egyik anyósom, aki nem járt nálunk, mióta kutyánk van, de messziről ő megmondja, hogy nálunk mennyire elviselhetetlen állatszag van, a másik pedig anyum, aki folyton hangoztatja, hogy büdös van és akkor is az volt, mikor nálunk volt. (Ezzel csak az a gond, hogy anyum gyerekkora óta nem érzi a szagokat, szóval egyértelmű, hogy csak kötekedés.) Ja, meg persze a rokonok, akik életükbe nem jártak még nálunk, de nagyon tudják, hogy milyen retek van a házba. Rajtuk kívül, akik jártak nálunk senki nem mondta, hogy büdös lenne, pedig mindig szólok, hogy ha állatszag van akkor szóljanak nyugodtan és nyitunk ablakot. Ha tényleg büdös van azt én is érzem, pl. ha az egyik macska telerakta az almot, de akkor kitakarítom, szellőztetek és kész. Ha a kutya séta közben sáros lesz, akkor a saját törölközőjével letisztítom és kész. Nem engedem sárosan az ágyra. Ha valaki nálunk alszik nem várom el, hogy megossza az ágyát vagy a szobáját az állatokkal, ha nem akarja, de nem fogom bezárni sehová, csak mert neki nem tetszik, hogy a lakásban van. Egyik állatunk sem fertőző, oltva vannak és élősködők ellen is kezeljük őket rendszeresen. Párom allergiás a kutya/macska szőrre, penészre, porra mégsem tüsszög a lakában. Napi szinten porszívózok, nem tart sokáig. (Múltkor 3 napig nem tudtunk porszívózni akkor már tüsszögött meg begyulladt a szeme.) A kutya ágyát, tálját is rendszeresen takarítom. A mosógépünkön is van állatszőr program, ami leszedi a szőrt, plusz van ilyen ragacsos szőrleszedő henger is. (Tekintve, hogy a ruháink 90%-a fekete a kutyánk meg fehér ez nagyon hasznos tud lenni.) Kárt nem szokott csinálni. Mikor kisebb volt lerágta a cipőm cipzárját, de ingyen megcsinálták. Ennyi, mást nem tett tönkre a saját játékain kívül, de az azért van. Autónk az nincs, de tömegközlekedésen nem szokott vele gond lenni. Leterítem a mellettem lévő ülést, hogy ne legyen kutyás (én tudom, hogy nem koszos, de sokan finnyásak rá és ezt tiszteletben tartom) és ott alszik vagy néz ki az ablakon. Egyszer kaptam rá megjegyzést egy családtól, hogy milyen undorító, hogy felengedik a vonatra, stb. aztán a gyerekeik egész úton rohangáltak, csapkodták a wc ajtót, lökték fel az embereket, babakocsit, még a kutyám a lábam mellett ült csendben. (Utazott már vonaton, buszon, villamoson, metrón, autóban, de sehol nem volt vele probléma, nem piszkot be, nem zaklatta a többi utast, nem zajongott, nem kellett ráncigálni sem, jött magától, szállt le-fel.)

6) Nem szeretünk nyaralni és nem is mennék olyan helyre, ahova nem vihetjük. Ha mégis napokra el kellene mennünk és nincs kire bízni akkor pedig van panzió.

7) Tény, hogy nincs ingyen, de nem is kerül annyiba, hogy családok éhezzenek miatta, csak hogy a kutyának legyen mit enni. Váratlan kiadásokra van félretett pénz, így az sem megterhelő, ha hirtelen van szüksége valamire.

+1) Párom epilepsziás, ami a kutyánk nélkül ki sem derült volna, mert mindig álmában van rohama, és ha a kutyánk nem jelez, akkor én simán befeküdtem volna mellé, mert csak azt láttam volna, hogy mozdulatlanul fekszik és azt hittem volna, hogy alszik. (Épp a konyhában etettem a kutyát, mikor ugatva berohant a szobába és nem nyugodott, amég be nem mentem. Még meg is lepődtem, hogy miért szaladgál, mikor itt van előtte a hús.) A kutyának köszönhetően kiderült a dolog és tudták kezelni. A kisebb rohamokat is jelzi, amire én fel sem kelnék és így sokkal nyugodtabban alszom, mert tudom, hogy a kutya felébreszt, ha gond van, nem kell félálomban minden neszre figyelnem. Egyszerű útszéli keverékről van szó, senki nem tanította neki.

Az olyan emberek, akik csak a negatívumot látják benne soha nem fogják ezt megérteni. A családom is gyakran akar mindenféle "jó tanácsokkal" segíteni, hogy ne legyen gondom az általad is felsorolt dolgokkal. Ilyen "megoldás", hogy kössem ki a kutyát a ház elé, amég nem vagyok otthon vagy engedjem ki a faluba rohangálni és akkor sétáltatni sem kell. Vagy, hogy adjuk oda valakinek és akkor nem kell hozzá igazodni. Nem értik meg, hogy nekem a sétáltatás, játék a kutyával nem nyűg, hanem szórakozás.

Egyáltalán nem érzem magam a rabszolgájának, nem ő akarta, hogy fogadjuk be és nem kényszerít rá, hogy a felsoroltakat megtegyem érte. Én vállaltam és örömömet lelem benne.

"Lehet, hogy én túlságosan egoista vagyok, de én minden egyes forintot inkább magamra költök, minthogy egy állat igényeit fedezzem belőle."

Neked nem való állat. Nekem sincs kutyám, bár én nem a kapzsiság miatt nem tartok, hanem mert a jelenlegi munkaheyem úgy fizet, hogy egy kutyát nem tudok belőle eltartani sajnos.