Kutyás gazdik, nálatok sincs felső határ a kutyus gyógyíttatásánál?

Ha gyógyítható,és utána teljes,boldog életet élhet,akkor nincs határ.

Tavasszal hirtelen lett beteg a kutyánk, 12 éves, csak egy hét alatt fizettem több,mint 120 ezret rá,és még utána hetekig a gyógyszerek, a speckó kaja,kontroll,stb...Egy pillanatig sem volt kérdéses,hogy fizetünk-e,visszük-e dokihoz,kezeltetjük-e...Jegyzem meg falun lakunk,és azért gazdagok sem vagyunk,és nem esett túl jól ez a kiadás. De örülünk,hogy túlélte,és újra vidáman szaladgál,és bohóckodik velünk.

Egyébként tényleg sokan nem értik. Ahogy azt sem,miért kocsikázunk be a városba állatorvoshoz,miért nem hívunk ki. Amikor felszerelt,nagy rendelőben,RTG,UH,vérvétel,stb...így is 3 napba tartott,mire rájöttek mi a baja,és közben egyre rosszabbul volt a kutya...

Egyébként meg úgy vagyok vele,hogy senkinek ne fájjon,mire költöm a fizumat.

Milyen jogon húzzátok le azt, aki azt írja, hogy nem a kutyára költene a gyermekei pl.kajájával szemben?

Fogadjunk, hogy nincs gyereketek. Márpedig amíg nem kerültök ilyen választás elé, addig SEMMI jogotok pálcát törni afelett, aki már ezt megélte.

A szöveget értelmezni nem tudóknak pedig:NEM az lett írva azokban a válaszokban, hogy az állatok le vannak szarva. Hanem az, hogy a család létszükségleteit nem lehet feláldozni semmi szín alatt.

Á dehogy, csak épp fullra le vagyunk pontozva. Ezen kívül te magad neveztél engem tehetetlennek a válaszom után (10-es vagyok).

Igazán és őszintén sajnálom a helyzeted, tudom, hogy milyen érzés súlyos betegnek lenni. Mielőbbi jobbulást is kívánok. De ettől még nincs jogod elítélni sem engem, sem mást. Ismétlem, egyikünk sem azt írta, hogy az állatainkra ne költsünk egy petákot sem. Csupán azt, hogy igenis van egy józan határ, pláne ha az embernek családja van. Nem tudom, mi a leszólandó ebben, pláne egy saját nézőpontot firtató kérdésben.

Bizonyára a 24-esnél elképzelhetetlen az, hogy valakinek az élete során anyagi gondjai legyenek.

Igen, valóban megfelelő háttérre vállalunk gyermeket-állatot. Ettől függetlenül BÁRMIKOR felléphetnek pénzügyi problémák. Ilyen alapon ne alapítsunk családot soha és haljon ki az emberiség.

Kölcsönt felvenni? Hát persze, a milliós tartozások mellé. Nyilván kockára teszem majd az egész család jövőjét.

Szép dolog az állatszeretet, de akinek a kutyája fontosabb, mint a tulajdon gyermeke, annál nagyon súlyos gondok vannak.

Számomra (#14) az az érdekes, hogy idejön valaki és bemondja, hogy persze, hogy nincs határ, múltkor is kifizettem százezret. Na, ez nem frankó, ez manapság egy piti összeg objektíve is, még szar fizetéssel is pár heti jövedelem, jelenthet komoly érvágást, de még egy kezelhető összeg. A kérdés az, hogy kifizetnél-e ötmilliót. Én valószínűleg nem, ennyi, lehet kövezni.

Az értékelés meg önmagában nem igazán hat meg, ha megfeszültök is maradok 80 százalék körül, de ettől még muszáj megjegyeznem, hogy végtelenül primitív, óvodás szintű dolog nyomni a pirosat, ha nem ért egyet valaki a másikkal. Ez, hogy "neked van-e határ?" nem egy olyan kérdés, aminél van rossz válasz, tudniillik pontosan az én egyéni álláspontomra kérdez rá, bármi is legyen az, ha én ezt kifejtem, akkor válaszoltam a kérdésre, ha nem tetszik, hát nem tetszik, ez a te problémád.

Nincs határ! Ha egy kicsi esély is van, hogy orvosolható a probléma, akkor nem érdekelne mennyibe kerül.

Ha kell személyi kölcsön, ha kell könyörgés vagy koldulás. Mindegy. A kutyám nekem fontos.

Én erre a célra nem régiben külön elkezdtem félre tenni, jobb félni mint megijedni gondolatmenettel.