Szerintetek melyik a helyes nevelési forma?

Nekem 2 magyar vizslam van. Eleinte nem zavart,hogy ugralnak, de mostanaba elkezdett zavarni.

Ugy szoktattam le oket, ha ugrottak kaptak egy pofont es mondtam nekik hogy nem ugorsz.

Ha belefeledkeznek a jatekba es veletlen ugranak mar a nem ugrassz szora rogton abbahagyjak.

1. A második módszer a helyes. Illetve, fel lehet húzni a térdet is, hogy annak ugorjon neki mellkassal, ez kellemetlen, de nem olyan, mintha a lábára lépnének.

2. Igazából egyik sem. A fojtót, pláne szögest tudni kell használni, ezt meg kell tanulni. Alapesetben nincs rá szükség. A jutalmazás pedig kevés lehet ennek tanításához.

Legjobb a fordulásos vagy megállásos módszer.

- Nyilván más-más erősségű módszer kell egy félénk, érzékeny, bocs-hogy-élek típusú kutyánál, mint egy domináns, karakán kutyánál. A fizikai fegyelmezés is szükséges lehet az egyiknél (pl. pórázrántás), míg egy másiknál egy sokkal finomabb jelzés is elég lehet. Tehát figyelembe kell venni az adott kutya jellemét, habitusát is.

- Ld. 2 pontra adott válaszom; a csak jutalmazós módszer kevés, de a fojtó, szöges általában szükségtelen, még többször káros.

1. Rálépni soha nem lépnék rá a lábára, maximum arrébb lököm vagy kap egy pofont.

2. Nyilván sokan vannak úgy itt, hogy a szöges meg a fojtó állatkínzás pedig nem. Viszont egy normál sétához való szoktatásra fölösleges. Csak jutalomfalattal pedig nem fogod tudni kiküszöbölni a váratlan helyzeteket, de nyilván ezt lehet még fokozni szöges és fojtó alkalmazása nélkül is. Mivel azokkal sokkal több kárt tud tenni egy tapasztalatlan kéz mint segíteni a helyzeten.

A módszer maximálisan függ a kutyától, mindig egyénre szabott képzést kell nyújtani a kutyának. Egy félénkebb kutyát nem kezdhetsz el ütni-vágni meg ordibálni vele mert csak rontani fogsz vele.

Hát ez a kutyától függ szerintem. Egy kis mimóza lelkű "nebántsvirág" kutyát nem kell felpofozni, mert pl felugrál, elég ha NEM!-mel letiltod, max rádörrenve megszidod szóban.

Nyilván egy karakánabb kutyánál ez nem fog működni, persze őket sem ütni-verni-taposni kell. De először a kutya tiszteletét kellene kivívni, hogy egyáltalán felnézzen és hallgasson a gazdájára, nem pedig idegből/dühből cselekedni.

A jó viselkedést viszont szerintem mindig jó ha dicséret követi, mert ez egy megerősítés a kutyában,hogy jól csinálta amit csinált.

"A jó viselkedést viszont szerintem mindig jó ha dicséret követi, mert ez egy megerősítés a kutyában,hogy jól csinálta amit csinált."

Nyilván nem véletlenül kell mindig JÓ feladattal zárni egy adott gyakorlatot. De a túlzott dícséret sem tesz jó. Ha például olyan feladatot még mindig falattal jutalmazol amit hetek/hónapok óta gyakoroltok és már rég kéne mennie jutalom nélkül akkor sokat nem ér a dícséret. Gondolok itt egy sima ülés szintű feladatra amit amúgy nagyon maximum pár óra alatt meg tudsz tanítani bármelyik kutyának, még akkor is ha 0 munkakedve és a kaja sem érdekli.

A legtöbb viselkedés problémát a kutyusoknál a dominancia okozza. A felugrálás, a túlzott ugatás, a szeparációs szorongás, a póráz húzása, alapvetően abból adódó problémák, hogy a kutyus tekinti magát a főnöknek. És ezt nem lehet megoldani pofozkodással, lábra lépéssel. Persze a kölyök, az első időkben a pórázt húzza...ingergazdag környezet séta közben, egy egész új világ, így még ha "kellemetlen" is neki, hogy folyamatosan húzza a pórázt, bevállalja, hogy egy szenvedés a séta, de túlságosan motiválja az új helyek felfedezése, ilyenkor a táplálékjutalom sem segít, bármennyire is finom a jutifalat. A póráz húzásának megállítására időt kell áldozni. Én is úgy gondolom, hogy a megállás, és hirtelen megfordulás jó módszer, nekem legalábbis bevált mindkét kutyusomnál.

A felugrálás, főleg ha ez akkor történik, mikor hazaér a gazda, könnyen kiküszöbölhető. Ami nekem bevált, azt egy könyvben olvastam. Az elmélet arról szól, hogy a kutya tartja magát a "falkavezérnek", ebből alakulnak ki a problémák, de a kutya is sokkal nyugodtabbá válik, ha ez a felelősség le kerül a válláról. Ehhez az kell, hogy a gazda legyen annyira következetes és magabiztos, hogy a kutya elismerje őt ebben a szerepben. Volt gondom nekem is a felugrálással, de kb. két hét alatt megoldódott a gond. Amikor hazaértem, rájuk sem néztem, hiába volt ugrálás/ugatás...mikor lecsillapodtak (ez néha beletelt akár 20 percbe is), még akkor is vártam kb. 5-10 percet, aztán én hívtam őket magamhoz, és ment a jutifalat és a simogatás. Ezzel nem csak a felugrálás szűnt meg, de a behívás is működik. Most már, ha hazaérek, szépen farokcsóválva ülnek a helyükön, addig amíg én nem hívom őket magamhoz. Eleinte elég természetellenesnek tűnik, hogy nem öleled halálra a kutyusokat hazaérkezés után...DE!...ha te vagy a főnök, akkor nem te mész oda köszönni nekik, hanem ők jönnek oda hozzád, akkor amikor te hívod őket. Igazából, tényleg nyugodtabbnak látom őket...nincs ugrálás, nincs pórázhúzás, szépen sétálnak mellettem.

Minden kutyát nevelni kell, még akkor is ha kistestű. Ha nem vagy biztos a dolgodban, akkor mindenképpen fordulj szakemberhez. Már csak amiatt is, mert a séták is sokkal kellemesebbek, ha nem téged húz a kutya, hanem szépen halad melletted laza pórázon.

Ami a lényeg, szerintem egy kutyának nem attól kell félnie, hogy mikor kap egy pofont a gazdájától, hanem tisztelnie és hallgatnia kell a gazdájára.

Egy másik példa...nagyon sok kutyás barátom meséli, hogy megőrülnek a kutya ugatásától, hogy minden kis rezdülésre jelez a kutya. Bár én úgy gondolom, hogy ez az ő dolguk, és így kommunikálnak, a túlzott ugatás tényleg lehet gond, leginkább panelban. Szintén olvastam egy tanácsot, ami bejött nálunk is. Amikor a kutyusaim elkezdenek ugatni, akkor én is odamegyek, és megdicsérem őket, majd közlöm velük, hogy ELÉG. Ezt az egyik könyv írója azzal magyarázza, hogy a "falkatagok" dolga, hogy jelezzék, ha szerintük "veszély" fenyeget...majd a "falkavezér" ezután eldönti, hogy mit kezd a helyzettel. Ez nálunk bevált. Eleinte minden egyes alkalommal felpattantam én is, odamentem, megnéztem a "veszélyforrást", és közöltem velük, hogy ügyesek voltak, de ennyi elég. Ez mostanra már úgy néz ki, hogy 2-3 vakkantás után a kutyusok rám néznek, és már csak elég bólintanom, és azt mondani, hogy ELÉG.

Lehet nevetni, lehet lepontozni, de én nekem nem kell pofoznom a kutyáimat.

Nálam ezek jöttek be:

1. inkább a második módszerhez hasonlítanám, azt amit csináltam. De leginkább azt mondanám h nem csináltam semmit :) a kutyáim valahogy maguktól rájöttek h nem vagyok oda érte ha összesaraznak és nem is ugranak rám, cask előttem vonaglanak :D viszont mindenki másra ráugrálnak.

2. az első módszer még hatásos lehet, a második pedig cask nagyon kevés kutyánál működik. Én ha nagyon húztak, a karommal úgy csináltam, mint mikor kocogok(előre-hátra mozgattam) és így a póráz is folyamatosan rángatta őket. Pár mp-en belül rájöttek, h ha mellettem jönnek a póráz nem fogja ütemesen rángatni a nyakukat. Mindeközben pedig sima nyakörv vagy hám volt rajtuk.