Kutyás vicces / cuki sztorik?

Még több évvel ezelőtt az akkor pár hónapos kutyusomat pórázon sétálni tanítottam. Tél volt és jég volt mindenütt. Az egyik utcában elcsúsztam és seggre estem a jégen, a pórázt elejtettem. Azonnal az volt a reakcióm, hogy úristen, a kutya el fog szaladni (mert esetleg megijed, vagy megérzi, hogy nem tartom a pórázt). Nem ment sehova, hanem türelmesen végignézte, ahogy feltápászkodom (kétszer estem vissza, tükörjég volt), és azzal a cuki oldalra fordított fejjel bámult, ahogy a kiskutyák szoktak csodálkozni. :)

Egy másik kutyusomat menhelyről hoztuk, elvileg "minden oltással", erre pár napon belül ledöntötte a lábáról a parvó. Szerencsére jó doki bácsit fogtunk ki, szépen gyógyult, de gyenge volt, nem evett és csak feküdt. Energiapasztán élt, és a kis plüssállatokat nézegette, akiket az ágyába tettünk, hogy ne érezze magát egyedül.

Egyik nap a kezelések után beraktuk az ágyába, és még ültünk körülötte, betakartuk, simogattuk. A kedvenc "barátját", egy plüssrókát az ágyán kívülre állítottuk, mintha nézné őt. A kutyus ekkor elképesztő erőfeszítéssel felállt, kilépett az ágyából, a fülénél fogva megfogta a rókát és betette maga mellé a pokróca alá. Ekkor mondtuk először, hogy meg fog gyógyulni, és így is lett. Ma 8 éves, a róka pedig a túlvilágra költözött, mikor a blöki visszanyerte az erejét :)

Egyszer mikor a labim még kölyök volt kint játszottam vele és valahogy a kezembe akadt egy újságpapír. Észrevettem hogy fél a zörgésétől és elég vicces volt nem tudta mit csináljon támadja le vagy fusson. Én meg nem tudom hogy találtam ki eljátszottam hogy megtámadott a papír. Hanyattvágtam magam elkeztem sikítozni és recsegtettem a papírt mintha bántani akarna. Akkor gondolkozás nélkül odarohant rám vetette magát elvette a papírt és olyan apró cafatokra tépte hogy elég volt összeszedni. Lehet mondani hogy félreértettem de én láttam rajta hogy engem akart megmenteni. Imádom ezt a kutyát.

Ő babéziás lett kb 1 éves korában és eléggé ledöntötte. Emlékszem egyik reggel suli előtt simogattam de láttam hogy nem oké aztán visszament a helyére és nem is jött már oda. Otthon is maradtam rögtön nem érdekelt semmi kihívtam a dokit hogy nézze meg azt mondta babézia adott neki gyógyszert de nem igazán javult. Utána kórházba kezdtük hordani de nagyon rosszul volt vitték anyuék de már előre mondták hogy előfordulhat hogy meghal. Én teljesen hülyének néztem mindenkit nekem eszembe se jutott hogy meghalhat. Egész nap vele voltam suliba se jártam hetekig ültem vele ő feküdt az ölemben és közben neten keresgétem ilyen történeteket meg a betegségről dolgokat. Nem is evett nagyon sokáig vagyis evett volna de még a víz is kijött belőle ezért elkezdtem nagyon keveset adni neki egy negyed tojást meg krumplit egyszerre vizet se hagytam neki sokat és aztán tényleg jobban lett. Mindenki mondta hogy kész csoda úgy le volt robbanva ez a kutya de nekem eszembe se jutott más végkimenetel. Ami ebben nekem nagyon megmaradt hogy mikor vele voltam ő olyan hálával és szeretettel bújt hozzám azzal a maradék kis erejével olyan hálával nézett rám és bizalommal tudta hogy számíthat rám. Azóta le sem tudom vakarni magamról ha itthon vagyok ha meg beteg vagyok mint akit hozzámkötöttek. Hihetetlen. Bocsi hogy hosszú lett de gondoltam ezt megosztom :D