Mennyire viseli meg lelkileg a kutyát ez? Tudom butaság, de na.

Kompromisszum: kimentek, és ha már neki is lesz munkája, kerestek lehetőséget arra, hogy kutyás helyen lakjatok?

Egyébként tényleg meg fogja viselni a lelküket - az én kutyám konkrétan depressziós lett, mikor elköltöztem otthonról, pedig ő a megszokott környezetéből nem lett kiszakítva, mindössze kettesben maradtak édesanyámmal, aki eddig is részben ellátta. Nem evett, nem játszott, csak gubbasztott a kosarában egész nap.

De azok alapján, amit leírtál, nyilvánvalóan a legjobb megoldást választottad, bár én a három kutyát nem választanám szét, ha megoldható, a megszokott társaság sokat segít.

Kutyafüggő, hogy mennyire viseli meg őket.

A leírásod alapján nem tudom, hogy minek neked kutya, akár egy is, nemhogy három. Nem azért, persze, hogy az első a megélhetés, de ha rendes gazdi lennél, akkor nem úgy beszélnél róluk, ahogy teszed. Akkor kimennél, de nem nyugodnál bele abba, hogy az új helyen nem lehet kutyát tartani, hanem már most azon lennél, hogy a lehető leghamarabb olyan helyre költözhessetek, ahol ez megoldható, és nem önigazolós kérdést írnál ki, hanem a kutyák útlevelét intéznéd.

(Amúgy a kérdés alapján a férjedet sem becsülöd valami sokra...)

Rossz helyen kérdezel. Kutyás témakörben leszedik a fejed még akkor is, ha éhenhalnál, ha nem mennél ki külföldre.

Gyerekvállalás témakörben kérdezz, ott jobban a pártodat fogják :)

Amúgy kutyám is és gyerekem is van, a kutyám 8 éves, a lányom 5, tehát a kutyám régebb óta van velem, imádom, családtag, soha nem keresnék neki új gazdát, mikor befogadtuk, a legelső albérletünk tulaja mondta, hogy vagy a kutya megy, vagy mi költözünk. Egyértelmű volt, hogy új albérlet után néztünk ahol kutyát is szívesen látnak.

Viszont a te eseted más, hiszen nem vadidegenekhez kerülnének a kutyák, gondolom ismerik a szüleitek és titeket is látnának rendszeresen amikor hazalátogattok.

Arról nem is beszélve, hogy itt a megélhetésetekről van szó és könynen ítélkezik az, akinek nincs anyagi gondja, de ne mondja már nekem senki, hogy inkább nyomorog tovább, eldobva a kínálkozó lehetőséget, minthogy új életet kezdjen ahol megfelelő életkörülményeket tud biztosítani saját magának és a gyermekeinek is.

Akárhogy szeretem a kutyám, a gyerek mindig elsőbbséget élvez.

Ha költöztök, valószínűleg megviselné a kutyákat a hiányotok, hiszen ti vagytok a falkavezér, nem a szüleitek, de ha ők szívesen fogadják őket és foglalkoznak majd velük, akkor mindenképp vágjatok bele.

Ráadásul ahogy előttem írták, nem tudhatod mit hoz a jövő, lehet, hogy belátható időn belül annyira rendeződtök anyagilag, hogy új helyre költözve a kutyákat is kivihetitek magatokhoz.

"Amúgy a kérdés alapján a férjedet sem becsülöd valami sokra..."

4 hónapja a felesége tartja el...Én nélküle is fognám a gyerekeket és irány! Ő meg éhezzen itthon a kutyáival, ha azok fontosabbak.

Jesszusom, micsoda válaszok... Szóval felelősségteljes a férj, mert félresöpri a gyerekei biztonságát a kutyák lelke miatt. (és mielőtt letépi valaki a fejemet: világ életemben mentett kutyáim voltak, mindent megadok nekik a foglakozáson keresztül a normális táptól az állatorvosi ellátásig, nálunk TÉNYLEG családtagok, nem csak ürügyek a faroklógatásra)

Kedves kérdező! Attól tartok a férjednek kényelmes hogy te tartod el, ő meg otthon vakarja. A kutyák lelkivilága nyilvánvalóan csak kifogás részéról, hiszen a normális ember rangsorolna ilyen nehéz helyzetben: a családja megélhetése lenne az első, és a kutyáknak sem jó ez a bizonytalanság, őket sem lehet normálisan tartani bizonytalan anyagi körülmények között.

Elmondom én mit tennék. Kimennék dolgozni, és amint összeszedtem magam, megtalálnám a módját hogy vihessem a kutyáimat magamhoz. A férjemet nem, hiszen félresöpört engem, meg a gyerekeit mikor baj volt. Nyilván neki sem lehetne kifogása: Hiszen a gyerekek, meg a kutyák mellett nem tudnék eltartani egy naplopó férjet is. Igazán megértheti majd hogy a KUTYÁK érdekei nem sérülhetnek az ő javára, ha már szerinte a kutya nem sérülhet azért hogy a gyerek biztonságban legyen.

Hát én biztos nem hagynám hátra a kutyámat. Családtag, felelős vagyok érte. Ahogy a gyerekemet vagy a szüleimet sem passzolnám le, mert épp olyan helyzet van...

Mondjuk azt sem értem, hogy ha így éltek, akkor miért kellett 3 kutya és 2 gyerek? És hol éltek, hogy a férjed 4 hónap alatt nem talál SEMMI munkát? Ha kéne a pénz, még sepregetni is elmenne... de gondolom az derogáló!

Ha számítanának a kutyák, akkor nem ilyen dolgon problémáznátok, hanem megbeszélnéd ezt a munkáltatóval, hogy úgy biztosítson lakhatást, hogy kutya is mehessen. Ennyi. Mondjuk ahhoz úgy is kéne tartani a kutyákat, hogy ne az jöjjön át, hogy szedett-vedett, gondozatlan bio-riasztók. De ha végképp esélytelen, hát annyi pénzből csak tudnál te is keresni olyan házat, ahova lehet kutyát vinni.

De hozzáteszem, ez én vagyok, mert én szeretem a kutyám. Nem teszem ki a lakásból a gyerek miatt, sőt, többet árt a tisztaságmánia... És a gyerek sem azt látná, hogy az állatokat tárgyként kezeljük, lepasszoljuk őket, ha valami gázos helyzet van, minek megoldást keresni. És igen, megviseli a kutyát is, tudod ők is ragaszkodnak, szeretnek, éreznek, attól mert nem tudnak beszélni, szavak nélkül is ki tudják fejezni ezt, csak hát gondolom a garázsból nem sok esélyük van erre...