Egy kidobott kölyökkutya, akit ember nevel fel, sose lesz lelkileg egészséges és "hibátlan"?

Sokkal emberesebb lesz, mint egy átlagos kutya, de ennyi. Neveltem én is cumisüveggel kölyköket, még a szemük se volt nyitva, amikor megtalálták őket. Azoknál ragaszkodóbb kutyákat nehéz találni :) Nem mondom, hogy nincs ilyen a rendesen nevelkedettek között, mert van, sőt, nem is ritka, de azért ad egy mélységet a dolognak, ha pici kölyökkortól ez ivódik bele, hogy a család elsősorban az ember.

Mai idevágó sztori: az egyik tanítványomék elmesélték, hogy a kutyát a tenyésztői nevelték tápszerrel születésétől fogva, mert a császárba belehalt a szuka. Ez közvetlenül azután derült ki, hogy meglepődtünk rajta, hogy amikor gazdi elbújt (amit csak úgy tudott kivitelezni, hogy pórázon elvittük a kutyát, hogy ne lássa, mert amúgy soha nem téveszti szem elől), akkor nem vadul megindult keresni, hanem tőlünk, emberektől kért segítséget, rohangált közöttünk, ugatott, hogy helló, any eltűnt, valaki segítsen. Nem biztos persze, hogy ennek köze van a felnevelésének körülményeihez, de ismerve a kutya temperamentumát, gyanús, hogy igen, mert amúgy elég tökös, önálló kutya.

Szóval a kérdésre válaszolva: de, tök hibátlanok lesznek. A szocializációjuk lehet hiányos, ha nincs mellettük felnőtt kutya és az ember sem tudja betölteni az anyakutya szerepét, de ez sem törvényszerű; az az alom, amit menhelyen neveltünk fel, emlékeim szerint semmilyen szociális defektust nem mutatott. Egyikük bent maradt felnőttkoráig (szegények valami bűnrondák lettek, ami pici korukban még nem látszott, csak amikor megnőttek... :D), meg egy tesóját visszavitték asszem egy éves kora körül, és ugyanúgy össze voltak rakva kennelben a többivel minden gond nélkül, 24 órás kutyatársaságban voltak, és ember meg nem mondta volna róluk, hogy nem kutya nevelte őket.

Nyilván ettől függetlenül persze az az ideális, ha az anyakutya neveli fel a saját kölykeit, ő ért hozzá a legjobban, de semmi tragédia nem történik akkor se, ha ember nevel fel egy alom kölyköt.

Ami az én tapasztalatom, mivel nekem is ilyen módon felnevelt kutyám van : nem úgy viselkedik, mint ahogy természetes a kutyaknal, de attól függetlenül jó kutyák. Pl.A kutyáknál normális a szaglas-hallás -látás, ebben a sorrendben. Mi esetünkben ez másképp van. Első helyen a látás illetve a hallás áll, szituaciotol fuggoen. Aztán a szaglas az utolsó. Más kutyákkal való ismerkedeskor is így zajlik nála. Fenekszaglaszas teljesen hiányzik. Mindig szemből ismerkedik. Ezt van olyan kutya, aki úgy érti, ez támadás.

Korrigálni kell minden esetben, kicsi korától mutatni neki, kutyáknál mi a helyes Mód.

"egy kutya egészséges mentális fejlődéséhez szüksége van az anyjára és az alomtársakra"

Valóban így van, de ilyen esetekben a falka és anya szerepét az ember, vagyis a gazda és annak családja tölti be, a szocializációjában az ember nagyobb szerepet kell, hogy játsszon. Ilyenkor nekünk kell megtanítani, hogy mik a szabályok és hol vannak a határok. Inkább arra kell figyelni, hogy ne emberként viszonyuljunk az állathoz, hanem inkább a kutya/farkas falka szabályait, természetes hierarchiáját, rendjét tartsuk be.