Szeretem, de nem bírom elviselni?

"Nem akarjuk sem elaltatni"

Azért mert a gazdája alkalmatlan kutyanevelésre nem fognak kutyát altatni. Altatni csak akkor lehet ha gyógyíthatatlan egészségügyi problémája van ami olyan szinten megnehezíti az életét, hogy az már csak szenvedés.

Idős kutyát is lehet nevelni csak több idő és türelem kell hozzá. Hívjatok szakembert vagy adjátok be tréningre és pár hét múlva egy jólnevelt kutyát kaptok vissza. Legalábbis jobbat mint a jelenlegi helyzet.

Ha ez nem megoldás akkor vagy alkalmazkodsz vagy ideje új élettárs után nézni.

Nevelni a 14 évest is lehet. Márpedig erre a kutyára rohadtul rá fér.

Kicsit úgy néz ki a leírásod, hogy a párod közölte hogy nem lehet nevelni, te tudomásul vetted, megkeseríti az életedet, és várod a csodát. Ezt csak neveléssel tudod megoldani. Kezdetben a szeparációs szorongás kezelésével, hogy ki tudd zárni onnan ahová nem szeretnéd hogy bemenjen.

Nekem egy jól nevelt kistestűm volt,de ahogy belépett az öregkorban,kb 13 éves kora óta,olyannak tűnik,mintha sosem neveltem volna,pedig nem így van. Egyszerűen leépül folyamatosan szellemileg. A kutyának nem magyarázni kell,hogy ez meg azt nem szabad,mert nem gyerek,nem fogja megérteni. Tudtára kell adni mit lehet mit nem és lehet többször,mert már nem olyanok mentálisan.

Az enyém 15 éves, februárban lesz 16. Nem szobatiszta sajnos, nála a séta nem segít fél óra múlva biztos tócsa vár a konyhában. Nekem szukám van, sosem hugyos a szőre,lába. Enyémnek is vannak szeparációs gondjai,én ezt annak tudom be,hogy már nem hall túl jól és nem is lát,max homályokat. Így teljesen bizonytalan. Egy időben minden vendéget támadott,hiába lett rászólva,megrángatva, fél évig támadott mindenkit aki bejött az ajtón (kivéve minket) Most már nem.

Ő éjszaka járkál,hol fel az ágyra,hol le. Körme kopogását eléggé hallani.

Na szóval nem mondom,hogy nekünk is egyszerű. De úgy vagyok vele,hogy pár évig míg él.Kibírom vagyis ki kell. És én inkább takarítok és elviselem a hülye szokásait,mert örülök,hogy velem van még. Hiába ő már sajnos nem teljesen az a kutya mint aki fiatal korában volt. Teljesen megváltozott.

Mi is időnként kiborulunk,főleg apum. De azt mondom türelmesnek kell lenni.

Nem egyszerű nektek sem.

Én általában grabancát fogom és kicsit megrángatom,persze nem erősen,ha olyat csinál amit nem szabad.

Ha kiveszi a gyerek kezéből a kaját megkell rögtön fogni a grabancát és megrázni,hogy nem szabad majd ki tessékelni a szobából. Azért kell fizikailag hatni rá,mert lehet már ő sem hall jól és nem is hallja mit mondasz. Legalábbis a saját kutyámon ezt vettem észre,hogy fizikailag kell cselekedni nála,megbökni,grabancát fogni. Másképp nem érti,hogy nem jó.