Megfelelőek ezek a körülmények egy komondornak?

#1 vagyok.

Húha, sok minden történt itt. :D Alapvetően egyetértek #10 kommentelővel mindenben. A képen is rajta van, hogy önként dobja le magát a földre a kutya, nem lenyomják, lent tartják (persze erre a későbbiekben nem született semmilyen válasz).

A videónál én is kíváncsi lennék a dominanciára - miben is nyilvánul meg itt, mit kéne keresni, látni...? Az, hogy peckesen áll miután felkeltek? Ugyanis a leírás alapján a földön lévő kutya mutat domináns magatartást. És a fentebbi oktatóképből már rájöhettünk, hogy a másik nem nyomhatta le erőszakkal, ő csakis önkéntesen kerülhetett a földre amiből az jön le, hogy megadta magát(?). Alapvetően úgy gondolom, hogy a két kutya csak játszott, birkózott. Felkelés után se próbált sehogyan a másik fölé helyezkedni, vagy bármi olyasmit csinálni, ami dominanciát jelezne, a testtartásuk is laza volt, nem volt feszülés, egymás kerülése, szemezés, stb. Amúgy a dominancia arról szól nagy vonalakban, hogy ez egy váltakozó magatartás/kapcsolat, ami szinte mindig valamilyen erőforrás körül alakul ki. Lehet, hogy a piros pöttyös labdát Bodri birtokolni akarja (az a kedvence), amikor Morzsi el akarná venni, azonban a táljából simán kieheti a kaját. Morzsi meg mondjuk pont a saját ételét védi meg Bodritól, de nem érdekli, ha az ő helyére fekszik, vagy az ő játékaival játszik. Melyik kutya a domináns? Ha egyszer az, miért nem mindig? Ezért kicsit bukós számomra kijelenteni azt, hogy egy kutya domináns.Milyen helyzetben, mikor, miért? Illetve a videón mi volt az az erőforrás/tulajdon, ami miatt kialakult volna ez a "vérszomjas verekedés"? Nem tudom ki írta, de: arra is kíváncsi vagyok, hogy ha az anyakutya megfogja a grabancánál a kölyköt, hogy kimenekítse egy szituból (azaz megvédje, fenntartsa a vérvonalát, ami elég ösztönös dolog) az mitől lenne akkor vagy később egy jó fegyelmezési módszer? Hiszen a grabancrázás, mint fegyelmezés témához kapcsolva lett írva.

Amúgy kérdező, itt van számszerűsítve, hogy mit tud okozni az averzív módszer (és R+ról is van néhány adat mellé összehasonlításként): [link]

Ezen is látszik (ahogy előttem már #10 leírta), hogy nem minden kutyát fog így érinteni a dolog, de itt gyk-n is és a való életben is annyi olyan gondot lehet látni, ami a morgás tiltásából, side submitelésből, grabancrázásból adódott (és közben volt már előtte 4-5 kutyája, és egyiket se hatotta meg, de a mostanit...!). De akár kisebből is. Volt itt egy olyan kérdező, aki nem értette miért morog rá a kölyök, pár hetes kutyája, amikor el akarja venni tőle a játékot. Gyorsan kiderült, hogy amikor a játékért nyúlt/játszottak, a kutyus harapdálta a kezét (játékból, mi másból?), ő meg orron pöccintette mindig. Így végül igenis kézfélő lett a kutyus, mert már ilyen korai szakban egy alapvetően neutrális inger (kéz) kellemetlen, negatív behatással járt sokszor (mellette kapott jutalomfalatot is, de már azt is kutatták, hogy egy negatív élményt sokkal több pozitívval lehet felülírni), így a kutyus is negatívan állt hozzá. Erről szól a kondicionálás, habár az lenne a preferált, ha pozitívat társítanánk hozzá.

Büntetni és jutalmazni is meg kell tanulni, így nem lesz az, hogy többször kell megütni, kizökkenteni, stb a kutyát ahhoz, hogy rájöjjön mit akarunk. Ugyanis ha jól csinálnád 2-3 után bizony már leesne neki a tantusz. Ugyanez igaz a jutalmazásra is (függ attól, hogy megfelelő jutalmat/büntetést használ-e az ember, jó-e az időzítés - ebben nagyon jó a klikker, de azt se mindenki tudja használni, illetve megérteni a lényegét). A kettő között számomra az a nagy vízválasztó, hogy ahhoz, hogy egy büntetés működjön, elég félelmetesnek, és/vagy fájdalmasnak kell lennie. Jutalmazást pedig már láttam működni (tapasztaltam is) mindenféle viselkedési problémában (húzós, férfiaktól félő, bizonyos kutyákra reaktív, kajaféltő, stb. kutyám van - szerencsére sok problémán már túl vagyunk, valamint sokat javult). Nekem ezért szimpatikusabb és ezért pártolom az R+-t. Arról nem is beszélve, hogy amikor még én is "alfa" korszakomat éltem sokkal frusztráltabb voltam (na meg a kutyám is), és egy idő után nem nagyon haladtunk előre (szintén kimutatták, hogy ha te elkezded "dominálni" a kutyádat, és történetesen nem tetszik neki a szitu, tőled eltanulva hasonlóképpen fog viselkedni, és megkezdődik a "rangsorharc" egy addig békésebb kapcsolatban). Sőt, előjött az a bizonyos agresszióra agresszióval válaszol dolog, amit fentebb említettem.

"Ezért is hülyeség itt a klikkerről beszélni mivel azzal nevelni nem lehet és ennek a fajtának szinte haszontalan."

És mégis láttam már működni. Nem tudom, miért hiszik azt az emberek, hogy a tanulás fajtaspecifikus. Igen, minden és mindenki egy kicsit másképp tanul (lehet te jobban megérted, ha hallod, én meg, ha olvasom az infókat, a kutya bizonyos dolgokat jobban ért meg, szívesebben csinál meg kajáért, mást meg labdáért, a harmadik dolgot meg életbeli jutalomért, a másik kutya pedig egyszerűen csak imádja csinálni a feladatokat, és a figyelmet, ami vele jár), de az alapok ugyanazt váltják ki minden állatból. Jutalomra többször teszi meg ugyanazt, büntetésre kevesebbszer (csak ennek vannak mellékhatásai, ezért is van annyi bűnöző, visszaeső, akik gyermekkori abúzuson estek át, stb.), mindegy milyen fajról van szó. Szóval mindig blődségnek láttam azt kijelenteni, hogy ezt a fajta, meg azt a fajta kutyát nem lehet pozitív megerősítéssel nevelni, tanítani. És amikor megteszik R+ trainerek, akkor jön a még nagyobb blődség: ez nem egy olyan magas ösztönszintű egyed volt, mázlija volt, stb... Szóval összegezve: ha nem fajspecifikus, miért lenne fajtaspecifikus a tanulás? Mindig lesznek olyan "hírhedt" fajták, amikre azt fogják mondani, hogy buta, makacs, "erős kezet igényel", taníthatatlan, pedig csak nem találtuk meg azt, amivel "irányítani" lehetne a kutyát, ami érdekli. Továbbiakért következő bekezdést lásd.

Alapvetően tény, hogy vannak olyan fajták, amiket nehezebb motiválni, tanítani, mert úgy lettek tenyésztve, hogy önállóbbak legyenek, tudjanak maguknak gondolkodni (pl: pásztorkutyák, terrierek). Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne őket bárminemű erőszak, erőbehatás nélkül nevelni. Ajánlom a When Pigs Fly!: Training Success with Impossible Dogs könyvet. Pont ilyen makacs, önfejű, "lehetetlen" kutyákat hoz fel az író. Illetve youtube-on van egy kuvaszos (a kuvaszosoktól is mindig csak azt hallani, hogy őket nem lehet klikkerrel, jutalommal tanítani) R+-os nőci. A kutya kutyákra agresszív/reaktív, szóval simán elránthatná a nőt - tekintve, hogy hámmal viszi - elszabadulhatna tőle, de mivel a nő tudja mit és hogyan kell csinálni, nem ez történik, hanem kontroll alatt tartja és fejlődik. Sok crossover trainer (hagyomás, vagy balancedból R+-ra átváltók) még azt is meg meri kockáztatni, hogy gyorsabban és nagyobb kedvvel tanulnak a kutyáik, mindegy, hogy engedelmességről, trükkökről, viselkedésváltoztatásról, vagy akár őv-ről van szó.

Nem tudom melyik kommentelő hozta fel a mudit, mint ellentét, ezáltal könnyen tanuló, engedelmesn nem domináns(?) fajta. Annak csak annyit, hogy LOL. Nem hogy első kutyásokat, de hasonló habitusú, juhász-pásztorkutyás múlttal nem rendelkezőket óva intenek tőle. Illetve még valahol a border colliet láttam. Nem tudom miben különbözik egy jó ösztönű, munkavonalas border egy másik munkakutyától. Hiszen sokan azt állítják, hogy a munkakutyákkal másképp kell bánni - ami annyiban igaz is, hogy többet kell velük mozogni, tanulni, fárasztani, stb. Ki kell elégíteni igényeiket ugyanúgy, mint egy panellakó mopsznak. Csak az igények mások.

UI: a mi kutyasulinkban is volt egy felnőtt komondor és egyszer se kellett lenyomni, vagy grabancánál rázni, de még csak a pórázon se kellett (jobban mondva engedte a kiképző) rántani, pedig voltak érdekes megmozdulásai és még csak nem is tükrös, vagy R+-os suliba jártunk. És lám-lám javult.