Mi lehet a baja a németjuhászunknak?

Első: Kérlek figyelj már jobban. Foglalkozunk mindkettővel rendesen, ugyanolyan mértékben. Nincsenek elkényeztetve.

Második: Igazat lehet. Meg fogom értetni a hímmel, de biztonság kedvéért a nősténnyel is, mielőtt átvenné a viselkedést.

Harmadik: Naponta több órát, de csak esténként van rá időnk. Hattól kilencig (néha öttől) van velük foglalkozva, és felváltva, hogy én, anya vagy pót"apám". Néha egyszerre mindhárman kutyázunk. De leginkább rám hárul ez a feladat. A nőstény nyugodt marad másik kutya láttán, meg a hím is. De most hogy meg van kergülve, a hímnek csak a nagy és tágas udvar a mozgástér. Megint a nőstényről, hogy nem lesz aggresszív, amíg nincs rá oka. Macskára felfigyel ugyan, benne van kicsit az ösztön a kergetésére, de megtanítottuk kizárni kezd. Egyik ismerősünknek van macskája, és néha magával hozza a kocsijában. Olyankor engedi játszani a kettőt, mert tőle kaptuk a két kutyát. A nőstény és a macska pedig egészen jó barátok, összebújnak, játékosan kergetőznek, de nem bántják egymást. Barátságos és kedves kutya. Tipikus németjuhász :) Néha átkel az udvarunkon egy-két kóbor? macska, azokra a hím már egyből ugrál és ugat. De persze napközben be vannak zárva a kenelbe.

Negyedik: A nőstény úgy háromhónaposan került hozzánk, aztán a hím úgy 9 hónappal később, még 2014-ben (mindkét kutya). Ivarérett kor? Pár hónapja, láttam, hogy a hím párzik a nősténnyel - mindketten fajtiszta németjuhászok -. Elviekben hamarosan szülni fog a nőstény, de persze lehetséges, hogy nem sikerült a párzás.

Ötödik. Nem sikerült a nevelése. Úgy tűnik ebben igazad van. Rendesen lefárasztva valóban nincs egyik se, mert néha viszem sétálni a nőstényt, többnyire a nagy és tágas udvaron rohangálnak, játszanak egymással. Persze én is játszok velük, futok velük egy kicsit, hozd vissza a labdát játék, illetve még a nőstény élvezi a simogatást és a hasvakargatást. A "mennyit foglalkozunk velük"-ről fentebb írtam. A nősténnyel pedig sétálás közben random helyekre megyünk, legalább 3 km távra a házunktól, így ez három-három km oda vissza.

Hatodik: Foglalkozunk mi mindkettővel rendesen ahogy írtam. Viszont az igazság az, hogy a kutyák anya és "pótapám" nevén van. Anyának többnyire nincs ideje kutyázni, mert orvos, és a nap végére örül, ha nyugta van a betegektől, aminek legalább 90%-a műbeteg. "pótapám meg házi húsboltot üzemeltet, de már meg van halva, ha mással kell foglalkozni a nyüves boltján kívül. Ha elfelejtek EGYSZER is vizet vinni a kutyáknak, már jön a kötekvés, hogy "ittál már ma? Mert a kutyák még nem." Vagyis lusta arra, hogy gondoskodjon a kutyáról, ami papíron az övé. Én adok mindkettőnek enni és inni napközben, de anya sosem felejt el esténként odaadni egy nagy adag tápot és megtölteni az itatójukat, ha van rá energiája a hosszú munkanap után a rendelőben. Ellenkező esetben megkér engem.