Miért kell leszólni ha a kutyám neveletlen?

A neveletlenséget nehezen nézik el az emberek. Ha az utcán visítva szalad végig egy gyerek, akkor mindenki ráncolja a homlokát, nem kellemes hallgatni. Ugyanilyen élmény egy neveletlen kutya. Félreértés ne essék, az enyém sem tökéletes (és mindenki áltatja magát, aki azt hiszi, hogy az övé igen - vagy ritka szerencsésen választott egyedet), de sokat fejlődtünk már. Sajnos nem egyik napról a másikra fog "megnevelődni" a kutya, ez egy folyamat (bizonyos esetekben hosszas, másban gördülékenyebb). Senki se higgye azt, hogy Cesar Millan 1 óra alatt helyrerak minden kutyát és kész, tökéletes. Egy igazi kutyaoktató nem is fogja azt mondani, hogy "kész" a kutyája.

A hiszti addig nem fog szűnni, amíg valamilyen módon jutalmazva van. Pl: hisztizik, mire odaengedik a másik kutyát, vagy te őt, elengeded játszani, stb. Vagy a hisztizése kontrollálhatatlanná válik és akkor már "csak azért is" csinálja, teljesen belelovalja magát, akár reaktívvá is válik egy idő múlva. Olyankor el kell hagyni a terepet és olyan távolságból kell próbálkozni, ahol még nincs hiszti. Úgy lehet segíteni rajta, hogy (ha engedi a másik gazdi) amint befejezi a hisztit, vársz 5 másodpercet, majd jöhet a jutalom (játék). Vagy megtanítod neki, hogy hiszti/ugatás helyett nézzen rád. Kötélhúzással helyettesíteni a hisztit, stb. Rengeteg módja van, de mindig félig-meddig felelőtlenség látatlanban tanácsot adni.

Azt kell mondjam, hogy aranyos, hogy 5 éves korod óta tanulmányozod a kutyákat "magas fokon", csak nem mindegy hogyan, mik alapján, milyen forrásokból (itt még idetűznék egy kommentet azoknak, akik olyanokat szólnak le, akik elméleti tudást is próbálnak szerezni, s talán még nem rendelkeznek túl sok gyakorlatival: sokat értek az X éves kutyatartással, ha még mindig meghökkentő baromságokban, tévhitekben hisztek, mondhatni rosszul csináljátok a nevelést. Én se leszek fogorvos, vagy fogok tudni mindent a fogakról csak azért, mert X éve van fogam, mosom őket, járok fogorvoshoz, stb.). Sok az ósdi, téves információ a neten, magyar nyelven pedig még kevesebb jó minőségű, naprakész forrás van. Ha igazán tanulmányoznád őket, tudnád, hogy nincs szükség falkavezérre a háztartásban (már a vadon élő farkasoknál se mondják azt, hogy alfa pár, hanem nemző hím és nőstény, vagy anya-apa, mivel ott sem olyan hierarchia alakult ki, mint ahogy a tudósok először hitték, de az egy másik mese). Szóval gratu, hogy falkavezérgyakorlatokat csinálsz, csak annyi a baj, hogy azzal főként stresszeled a kutyát, főleg ha esetleg még CM is szerepel példaképek között, és őt utánozod. (Persze ha nem büntetéssel tanítottad meg neki, hogy ne egye le a kaját az asztalról, az kiváló önkontroll gyakorlat, amit a kutya magától csinál, nem félelemből) És ez még csak az egyik legalapabb dolog. A másik; ha tanulmányoznád őket, ismerősek lennének a tanulás kvadránsai és azáltal tudnád, hogy miért érdemes úgy tanítani egy kutyát ahogy (talán ez még ismerős is): pozitív, negatív, büntetés, megerősítés. Ezek alapján tanul minden értelmes élőlény, így a kutya is. Mind az ebeknél, mind az embereknél a leghatásosabb a pozitív megerősítés, azaz jutalom jár a kívánt viselkedésért. Kismilliónyi kutatás van arról, hogy az averzív módszerek (ütés, bökdösés, póráz rángatása, földre szögezés, grabancrázás, pozitív büntetés különböző fajtái) károsak. Sőt, egy alapjáraton "normális" kutyát képes reaktívvá tenni, azt agresszívvá, az alapjáraton agresszívon meg nem segít semmit, inkább még több gondot generál. Ugyanis arra épül, hogy megfélemlítjük a kutyát, emiatt nem rosszalkodik. Csak mellette nem "nevelődik át", csak tartogatja magában, szépen duzzad, mint egy lufi, ami előbb vagy utóbb ki fog durranni és akkor lehet mindent elölről kezdeni. Büntetésnél általában a tüneteket tudjuk csak kezelni, nem a kiváltó okot (ha áll valami konkrétum a "rossz" viselkedés mögött). Így a végén tök jó, hogy a kutya többet nem morog/ugat más kutyákra, de attól még nem áll hozzájuk pozitívan (és a morgás eliminálásával még veszélyesebbé tesszük kutyánkat, így születnek a meglepetés harapások - "nem volt semmi jele!").

TED talkon láttam egy olyan előadást, ahol izraeli oktató magyarázta el a büntetésben rejlő hátrányokat: pszichológusok már kikísérletezték, hogy rontja a kapcsolatot, vissza fog térni a büntetett magatartás valamikor, ezzel ellentétben a jutalmazott perzisztál (természetesen kell néha gyakorolni a tanult dolgokat, de ez mindenkivel így van). Egyik ismerőse még a férjén is kipróbálta, és egyre tisztább lett a lakás. Nem büntette, ordítozott vele, amikor ledobta a szennyest, hanem elkezdte jutalmazni azt, amikor eltett legalább egy zoknit... Ez a nő egy nagyon jó példát hozott fel még: tegyük fel, hogy egy taxisofőr vagy. Beszáll egy utas, aki azt mondja: "Ne vigyél Tel-Avivba. És Jeruzsálembe se. És Haifába se." Tudod hova kell vinni az utast? Ugyanígy működik a büntetés. "Ne rágd az asztal lábát", "ne rágd a kezem", "ne pisilj a szőnyegre", stb. Könnyebb megmutatni a kutyáknak egy magatartást, rávezetni őket mit akarunk (főleg, hogy sokat ők maguk ajánlanak fel, csak rendszeres büntetés után leszokik a próbálkozásról). Ne rágd az asztal lábát, rágd ezt a játékodat. Ne pisilj a szőnyegre, kint kell pisilni. Persze mindezt úgy "elmondani", hogy ő is értse. Még egy nagyon jó megnyilvánulása volt az előadónak: a kutya az ember legjobb barátja, és a kapcsolatunkat mégis egy hatalmi harcnak tekintjük (ami mit ne mondjak, már ott bukik, hogy amikor kutyákat tenyésztettek, nem lett volna érdekükben őseinknek ilyen virtusú kutyákat tovább szaporítani, szóval honnan jönnek ezek a domináns egyedek, akik világuralomra törnek?). Itt jön be ugyebár a dominancia blama. Kezdjük ott, hogy nincs fajok közötti dominancia. Folytassuk ott, hogy nevetséges, hogy az emberek miket bélyegeznek dominanciának: húz a séta alatt, felugrik a kanapéra, morog ránk, ha eszik és közel megyünk. Mik ezek igazából? Húz, mert izgalmas a séta, a kinti világ, ráadásul négy lába van és átlagosan gyorsabban sétálnak, mint az emberek. A kanapéra fekszik, mert az a legkényelmesebb dolog a lakásban (első soron ezért is vettük meg), plusz mellettünk lehet. Morog, mert ő nem érti, hogy nem fogjuk elvenni a kajáját, hiába tőlünk kapja minden nap. A kutya ösztönösen védeni fogja az ételt, mert az szükséges számára, hogy életben maradjon (ezért van az, hogy az a fő/legtöbbször használt motivátor). Szóval nem domináns, nem azt mondja, hogy "takarodj innen, ez az enyém, te alattam vagy", hanem fél. Fél, hogy éhen marad, mert el fogod venni az élelmét (kifejezetten jól látható még azokon a kutyákon ez, akiktől büntetésként elvették, ha morgott, pedig pont azért könyörgött, hogy ne...). Sose fogom megérteni, hogy a dominancia mániások (általam csak dominaziknak nevezett egyének) hogy tudnak hinni ebben. Annyi logikai buktatója van, ha belegondol az ember. És nem utolsó sorban a másik oldal tudományosan bizonyított és már-már egyszerű, mint egy faék. Ezért fontos talán az, hogy az ember kicsit tanuljon és ne csak az évtizedes begyakorolt praktikákak nyomassa. Fogadni mernék, hogy sokan még mindig a Calcimuscért szaladnak, ha megcsípi őket a darázs, holott már bizonyított, hogy az biza halottnak a csók. Igen, bizonyos berögzült hiedelmeket nehezen hagyunk el...

Remélhetőleg jó iskolába kerülsz, ahol segíteni tudnak, hogy ne ugasson a kutyád, amikor izgatott.

Addig Ne foglalkozz azzal, mit beszélnek a hátad mögött. Igyekezz azokkal lenni, akik ismerik már a kutyádat.

Egyébként, amikor megláttok egy másik kutyát, és a tied oda akar menni, jön a hiszti, akkor inkább hátra arc és távolodj el. Ha csend lesz, dícséret, jutalom.