Mit tegyek ha nem tudom elfogadni a kutyám?

ha sétálunk folyton azon jár az eszem hogy miért nem tud viselkedni, ha elengedem nem jön vissza, ha láb mellé hívom nem mindig jön oda, ha kutya mellett mennénk el egyszerűen megőrül, ugat és ugrál...minden séta szar mert nem tudom elfogadni hogy nem tökéletes és állandóan más kutyákhoz viszonyítom. Már kezdek vele agresszív lenni ami nem jó. Mit tegyek? Ha rosszul viselkedik nem merek rászólni mert attól félek hogy hülyének néznek (habár amúgy sem hagyná abba) Nem tudom élvezni a sétát mert mindig a hibát látom és hogy másnak milyen jó hogy tud viselkedni a kutyája. ez annyira frusztrál, nem tudok mit kezdeni az egésszel. A tehetetlenségem által termelődött stresszemet a kutyán töltöm ki /vezetem le. Kiabálok rá, rángatom...de én nem akarok csak egyszerűen nem tudom mit kéne tennem. Gyűlölöm ha sétálni kell menni. ha kutya van a környéken már ideges vagyok, azt figyelem hogy milyen boldog a gazdájával és milyen jól viselkedik miközben az én kutyám épp össze vissza rángat... Nem tudom megnevelni mert túl sokat várok el és félek mások véleményétől. nem tudom élvezni a vele töltött időt mert mindig azon jár az agyam hogy miért nem tud úgy viselkedni mint mások kutyái. annyira utálom ezt. Viszont senki nem segít és ez is stresszel, nem tudom magam nevelni de senki nem akar segíteni. Mit kezdjek ezzel az egésszel? Hogyan tudnám nevelni és élvezni a sétát így? mit tegyek?