Egy labrador ami nem kennelből van hanem pl. : jófogás biztos, hogy olyan "rossz"?

Tényleg nem azért mondom, mert ez jó lenne, de mi se tenyésztőtől vettük és nincs problémánk. Szinte félve írom le :)

Az a helyzet, hogy ugyan most már a csapból is ez folyik, de tíz éve ez még nem így volt, mi sem igazán voltunk képben, úgyhogy egy ilyen egyalmos szaporítótól vettük a labinkat. Édesanyám kolléganőjének valami rokona volt, szeretett volna kiskutyát a sajátjától és ilyen önköltségi áron eladogatta a többieket, nekünk meg pont akkor halt meg a mentett német juhász keverékünk, úgyhogy beleugrottunk. Természetesen ők rendesen gondoskodtak a kiskutyákról kéthónapos korukig, ránézésre is gáz helyről nem vettünk volna kutyát. Nem a pénz volt a szempont, meg tudtunk volna fizetni egy tenyésztőtől származót is, csak fogalmunk nem volt, hogy megy ez, kb az volt az alapállás, hogy minek nekünk törzskönyv, nem akarunk mi semmit, amihez kellene.

Na, szóval a kutya egy tényleg tökéletes labrador, minden szempontból megfelel a standardnak, mindig kapja a "de gyönyörű labrador" megjegyzéseket, és a belső tulajdonságai is kifogástalanok. Most tíz éves és semmi baja, nagyon fiatalos, remélem még sokáig velünk lesz.

Gondolom szerencsénk volt, azóta már én is ki lettem művelve ebben a szaporító vs tenyésztő témában itt és máshol, még egyszer nem vállalunk be ekkora kockázatot és rendes kennelből lesz az utódja. Legnagyobb bajom az, hogy ő egyértelműen inkább a field vonalú labikra hajaz ("amerikai" labiként is emlegetik őket) és én már most látom, hogy munkavonalú tenyésztőtől én biztos nem fogok kutyát kapni, pedig szerintem egyértelműen ők a szebb és "jobb" labradorok, nem a zömökebb, alacsonyabb, hosszabb szőrű, bumfordibb fejű show vonal. Már megfordult bennem, hogy emiatt nem is labit veszek majd, hanem inkább goldit :)