Ti "lenézitek" a fajtajellegű keverékeket vagy gazdáikat?

Miért nézném le a keverékeket, ha nekem is az van? Azt viszont utálom, amikor hülyének néznek mert patellás a kutyám és sántít. Sokszor megjegyzik, hogy santít. Az anyukádat, tudom hogy sántít! Napi 3 féle bogyót szed egy csomó pénzért, de ezt ők nem tudják, és úgy ítélkeznek. Vagy hülyének néznek az utcán és elkönyvelik hogy már megint itt van egy idegbeteg szapis korcs a hülye kistini gazdájával. És nem látnak bele a sűrűjébe, hogy a kutya süket, azért ugat meg kutyákat mert oda szeretne menni játszani, én pedig oké, hogy csak 13 vagyok, de emögött kb 5 évnyi kemény utánaolvasás van.

A másik az osztálytársam: kinéztek egy labrador keverék almot tőlünk 200km-re. Amikorra odaértek az apjával a szaporító már eladta a kölyköt. Erre improvizáltak és elhoztak valami légbőlkapott helyről egy másik kutyust. Kartondobozban hozták haza. Azóta az 1 év óta mióta megvan, 2x nekiment a saját gazdájának, allergiás, húz pórázon és mivel szar tápot kap kakit eszik. DE én ilyenkor is a gazdát hibáztatom, szegény kutya nem tehet róla. Mivel nem nevelik egyéként szegényt kidobták a házból, úgyhogy kinnt alszik.

Az első kutyám nekem is "szapis", de nincs semmi baja és gyönyörű, ami nem az én szakvéleményem, hanem tenyésztők véleménye. 10 évesen kaptam, ez a szüleim döntése volt, hogy nem fizetnek érte 140-et, csak 45-öt.

Ennek ellenére az elvek miatt biztos, hogy nem lesz több szapis kutyám.

Valószínűleg csak itt a gyk-n van mindenkinek tökéletesen nevelt tenyésztős vagy mentett kutyája, mert eddig ahány emberrel beszéltem mindegyik szaporítótól szerezte be a kutyáját és csak nagyon ritkán hoztak menhelyről. Ez alól persze kivételt képeznek a sportkutyások, náluk csak az első kutya volt szapis vagy menhelyi, a többit már tenyésztőtől hozták.

A lényeg az, hogy ha meglátok egy kutyát, alapból úgy indulok ki, hogy szapis, de emiatt nem ítélem el sem a kutyát, sem a gazdáját. Egyszerűen már teljesen mindegy ítélkezni, mert a kutya megvan. Ha pedig láthatóan egészséges, nem igazán tudnék meggyőzően érvelni, hogy a szapis kutyák igenis betegek...

Nem nézem le, hanem mélységesen megvetem azokat az embereket, akik tudatosan szaporítótól vásárolnak fajtajellegű kutyát. Nem azért, mert nem törzskönyvezett a kutyája. Hanem mert vásárlásával támogatja és fenntartja a hozzáértés nélküli, csak pénzszerzés céljából történő szaporítást. Beteges kölykök előállítását, a szukák kizsákmányolását (túl korán, túl sokszor elletik őket, ha kiöregszik, sok esetben kib.sszák az út szélén...). Erről a jelenségről a vásárlók tehetnek, hiszen ha nem lenne kereslet az ilyen kutyákra, akkor nem lenne előbb-utóbb kínálat sem.

Lehet valakinek természetesen mentett, menhelyes szapis kutyája is, ami egészen más. Vagy full keverék kutyája, mert a szomszéd Buksihoz átszökött a Fickó, és lett egy "véletlen" alom. < Ez is szaporítás ugyan, de ez tudatlanságból fakad, nem haszonszerzés a célja, tehát kevésbé elítélendő.

Szóval nem a keverékkel van baja senkinek, ők ugyanolyan kutyák, mint a fajtatiszták. Hanem a szaporítás támogatásával.

A kutyákat sose nézném le, nem ők tehetnek arról, hogy milyenek. A gazdákat se nézem le látatlanban. Viszont a butaságot, és a fukarságot lenézem. Ma, 2017-ban, konkrétan két perc alatt találsz olyan kutyás cikket, ami a szaporítást taglalja, mert nagyon sokan foglalkoznak ezzel a témával(hálistennek). Aztán ott van az, hogy ha követsz facebookon menhelyeket, akkor látod, hogy milyen vízfejű csivavák, meg micsodákat szoktak menteni szapisoktól. Úgyhogy nálam nem kifogás az, hogy háádenemtudtamhogymiazaszapis. Az, hogy valaki sóher, és inkább harmincat kifizet egy fajtajellegű keverékért, utána meg évekig viheti orvoshoz, azaz ő baja. Meg sajnos a kutyáé, mert ő szenved. Úgyhogy a gazdikat elítélem, akik szapistól vesznek, mert az internet világában ne legyen már kifogás, hogy nem tudtam...

Ettől függetlenül, az utcán nem kezdek el fintorogni, meg semmi. Lehet, hogy menhelyről lett örökbe fogadva, akármi. Az én kutyám sok játszótéri keverék kutyával szokott "bandázni", és tök jó fej kutyák. Nem ezen múlik.

A kutyákkal nincs baj, azokat csak sajnálom, amikor 4-5 évesen már jönnek elő a betegségek.

A gazdákat nem az alapján ítélem meg, hogy milyen a kutyájuk, hanem, hogy honnan van. Menhelyi és mentett kutyásokat tisztelem. A szaporítótól vásárolt kutyák gazdáit viszont mélységesen lenézem és megvetem. Az ilyen gazdák, akik szaporítótól veszik a kutyát, a tartásukhoz is hasonlóan állnak hozzá. ("Egészséges a Chappi táptól is. Ott a kert, minek sétáltatni. Ha nem lehet irányítani, megy a menhelyre.")

A kutya megvétele az első jel arra, hogy ki a felelős ember. És ez bizony sokat elárul arról is, hogy milyen gazda lesz később.

Erre a kifogás, hogy nincs mindenkinek 200.000 ft-ja egy kutya megvételére pedig csak azt lehet mondani, hogy akkor ne vegyen kutyát! Több, mint 2 millió(!!!) gazdátlan kutya van csak Magyarországon!

Az első kutyámat tenyésztőtől vették a szüleim. Angol cocker spániel volt. 12 évig élt, soha semmilyen egészségügyi problémája nem volt.

Majd szaporítótól egy pekingi palotapincsit, ő 14 évig élt, és szinte ő sem volt beteg soha. Most van egy yorkshire terrier és tacskó keverékünk, akit ismerőstől hoztunk el. Ők nem szaporítók, csak véletlenül lettek a kicsik. Miután elajándékozták őket, már vitték is ivartalanítva. Viszont míg várták a kicsiket, a szuka kutyát havonta vitték orvoshoz, oda figyeltek az anyakutyára, és végül orvosi segítséggel születtek a kölykök is.

Sosem néztem le azokat akik keveréket vesznek, vagy épp hoznak el menhelyről. Én szerintem sosem fogok kiadni 200.000 Ft-ot egy fajtatiszta kutyáért. No nem azért mert nem tehetném meg. A szaporítókat sem támogatom, tehát tőlük sem vásárolok. Ha majd tervezünk egy új kutyát a családba, és netán van egy elképzelésem, hogy milyen fajtajellegűt szeretnék, akkor körbejárom az összes létező menhelyet. Ha nem lesz olyan amit én elképzeltem, akkor pedig biztosan találok mást aki meghódítja a szívemet, és ugyanúgy fogom szeretni!

Minőségi táppal etetek, felelőségtudatosan nevelem, foglalkozok vele. Napi 4x-5x van sétáltatva. Igazi családtag, mintha a gyerekünk lenne. Az összes létező oltása megvan, chipezve van, féreghajtva folyamatosan, és ivartalanítva. Az állatorvosi költségekre pedig mindig van félretéve pénz, ha becsúszik egy betegség, vagy bármi váratlan dolog. Tehát, azért mert keverék kutyám van, cseppet sincs rosszabb dolga, mint egy valóban fajtatiszta kutyának. Világi jó dolga van! Ő egy igazi boldog kutya.

És nem utolsó sorban, én személy szerint jobban szeretem a keverékeket, hiszen sokkal- de sokkal egyedibbek (már ami a kinézetet illeti). Tehát 2 ugyanolyan keveréket nem látsz sehol.

És még egy utolsó megjegyzésként mondom csak, hogy túlságosan is gyanús, hogy itt a gyakorin mindenkinek kennelből vásárolt kutyája van. Míg én Budapesten élek, rengeteg kutyást ismerek, járunk olyan körökbe, és 10-2 embernek van fajtatiszta kutyája. Ebből 4 szaporítótól vette, 4 pedig menhelyről hozta. Tehát itt szerintem inkább csak az észosztás megy, hogy mennyire megéri ha van törzskönyve egy kutyának, de rengeteg olyant is ismerek, akinek a tenyésztőtől vásárolt kutyája több betegséggel is küzdött már pár éves korában. Szomszédom például francia bulldogott vett áron alul -szintén tenyésztőtől- mivel számos egészségügyi problémája volt, és 2 éves korában elkellett altatni.

Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy honnan szerez be kutyát, ameddig az felelőségteljesen gondozza, és a lehető legjobbat adja neki. Ha már kutyavásárlás mellett dönt, akkor a minimum (függetlenül attól, hogy keverék- vagy sem) hogy van félretett pénze, foglalkozik vele amennyit igényel, és úgy eteti, ahogy egy kutyát kell (nem maradékkal, és Pedigree társaival).