Még így is meghalhat?

Szia!

Én nagyjából pont tavaly ilyenkor zongoráztam ezt végig a 10 éves spicc kutyusommal.

Először mi se tudtuk, hogy mi baja lehet, nem volt étvágya, kicsit lehangolt volt (hozzáteszem, nála ez eléggé időjárás és kedv függő, hogy mikor milyen hangulata van, úgyhogy úgy gondoltuk, ma is rossz lábbal kelt fel)... egészen addig, amíg másnap nem lógott ki 5 centi hosszan a nyelve egész nap. Akkor hívtuk az állatorvost, és mondta, hogy a kutyának nagyon magas láza van, és bizony babézia. Kaptunk inekciót, de mondta, hogy nem biztos, hogy túléli az állat. Hozzánk négy naponta járt ki a doki, minden nap kapott ismétlő inekciót, amitől egyre rosszabbul lett, de erre fel is hívta a figyelmünket, mert nagyon erős készítményt kapott, amitől még pluszba be is kómázott. Úgyhogy volt egy lázas-drogos kutyánk. Magától inni sem tudott, fecskendővel adtuk neki fél óránként a vizet a szájába, hogy hidratáljuk, turmixoltunk neki nyers zöldségeket, hogy legalább valami vitaminhoz jusson, ha már nem evett 4-5 napja egy falatot sem. Aztán szépen lassan rendbe jött, mondjuk az oltószer elég lassan ürült ki a szervezetéből - emlékszem, hogy kint voltunk a kertben és csak állva bámult maga elé, fel sem fogta, hogy mi történik. Hozzáteszem, hogy nagyon értelmes kutyáról van szó, mindent megcsinál amit kérünk... tényleg csak annyi határ választja el egy 4 éves gyermek értelmi szintjétől, hogy nem tud beszélni a nyelvünkön :)

Két hét múlva már teljesen jól volt, nyílván fokozottan figyeltünk rá, folyamatosan szoktattuk vissza a szilárdabb ételekhez, illetve fokozatosan terheltük mozgás szinten is.

Sose felejtem el, hogy mekkora akaratereje volt a kiskutyusnak. Megérezte, hogy mi is azt akarjuk, hogy életben maradjon, és ott vagyunk mellette, hogy mindenben támogassuk. Hiszen ő a falkánk tagja.

Miután lement a láza azt vettük rajta észre, hogy folyamatosan terheli saját magát, igaz, alig bírt lábraállni és nagyon hamar kimerült, mégis ha meglátott minket, egyből produkálni akarta magát, és megmutatni, hogy hé figyeljetek, képes vagyok mindenre és meg fogok gyógyulni.

Pedig az orvosunk is lemondott róla... A felépülést követően pedig ő is csodálkozott, hogy ennyire szívós volt a kicsike, mert előtte egy héttel egy életerős fiatal németjuhászt vitt el a babézia...

Úgyhogy a remény hal meg utoljára kedves kérdező, ha érzi a kutyusotok, hogy maximálisan számíthat Rátok, szerintme rendbe fog jönni! Van az a pont az életben, mikor már nem számít semmiféle csodagyógyszer és orvosi kezelés nem számít, csak a lelki támogatás. Ez ugyanúgy igaz az emberekre, mint az állatokra!

Szurkolok Nektek!

Sajnos nekünk január elején kellett ezt átélnünk. Későn vettük észre, hogy baj van, már véreset vizelt, és nem volt láza. Doki szerint ez borzasztó rossz jel, amikor már nem láza van, hanem hűl kifelé. Sajnos mikor észrevettük, hogy gond van, már sehová nem tudtuk elvinni dokihoz. Az amúgy kinti kutyát behoztuk a házba, hogy ne kint szenvedjen a hidegben. Komplett kiselőadást tartottam neki, hogy miért kell küzdeni, miért kell ezt túlélnie. Könyörögtem neki, hogy mutasson egy csodát, épüljön fel. Másnap reggel (még az iskolából is kivettem egy hét "szabit") hívtuk a dokit, azt mondta azonnal vigyük be (pedig még 1 óra volt a rendelője nyitásáig) ez tuti babézia (ugye a kullancsot is megtaláltuk benne) . Bevittük, megvizsgálta, NEM VOLT LÁZA, pedig a babézia borzasztó magas lázzal jár. Megkapta az Imizolt, infúzióra nem volt szükség, mert ivott magától. Doki mondta, hogy ha nem iszik, vagy valami baj van azonnal vigyük vissza, nem számít mennyi az idő. Pénzt nem vett még el a kezelésért, azt mondta gyűjtögessük, majd a legvégén kifizetjük. Sajnos a kutyában ezután a víz sem maradt meg, azonnal kihányta. Vissza vittük, kapott infúziót. Még vagy 4 napig jártunk, 4. nap már csak valami immunerősítő injekciót kapott. Az orvos elutazni készült egy hétre, de közölte velünk, hogy ha amíg Ő távol van, lenne valami gond, azonnal vigyük másik helyre, ne várjunk vele. Nagyon baráti áron számolt nekünk, csak csekély munkadíjat, szinte csak a gyógyszereket. Nagyon korrekt volt, állatszerető a doki.

Sajnos utána voltak gondok, nem akart enni. Elvittük másik helyre, ott átfogó vizsgálatot csináltak (vérkép, később röntgen) . Még kapott infúziót. Másnap a vérképből kiderült, hogy szerencsére a veséje nem károsodott (ez már egy kisebb fajta csoda, mert ugye már véreset pisilt mikor èszrevettük), de a mája nem stimmelt, viszont ez még a jobban gyógyítható szövődmény. Ezután kezdődött egy hosszú és költséges harc a mája "megjavításáért", de végül túl élte, most is itt fekszik mellettem az én kis csoda harcosom. És csak sikerült mutatnia nekünk egy nagy csodát, mert ez doki szerint is az volt! Szóval ne becsüld alá a kutyád, hihetetlen mennyi élni akarás van bennük! Támogasd őt, mutasd meg neki, hogy szereted, fontos számodra és beszélj hozzá! Mondj el neki mindent amit fontosnak tartasz és szerinted segítene neki küzdeni, mintha egy emberhez beszélnél! Lehet, hogy ez sablonos, idióta hülyeség, de szerintem ez is számít, ha más nem, legalább téged megnyugtat egy kicsit!

Annyira örülök!!! :)

Jó kutyizást!