Van valakinek tapasztalata bentlakásos kutyakiképzéssel? Ha igen, milyen?

Kiképzőként van vele tapasztalatom, ha az segít :)

Nagyon helyzetfüggő, hogy mennyire hatásos a bentlakásos képzés. Egy alapvetően elcseszett kutya-gazda kapcsolat esetében garantálható, hogy 80%-ban kidobott pénz lesz, mert az alapvető problémát (miszerint a kutya magasról tojik a gazdájára) nem javítja meg. Pár hétig, hónapig lehet némi javulás, de utána fokozatosan vissza fog állni a régi helyzet, és lehet küldeni még egy körre. Kiváló bevételi forrás a kiképzőnek, de ezen kívül nem sok előnye van.

Viszont ha a bentlakásos képzést csak megpuhításként értékeli a gazda, és utána a kiképző segítségével intenzíven elkezd foglalkozni az immár "előkészített" kutyával, akkor mindjárt több értelmet nyer a dolog. Ha az ember nagyon nem passzoló temperamentumú kutyát választott (pl. idősebb gazda beszerzett egy erős, energikus, makacs kutyát, és a legrosszabb kamaszkorában jutott csak eszébe, hogy nevelni kellene), és nehezen viszi keresztül az akaratát a kezdő lépéseknél, akkor sokat segíthet pár hét egy jó kiképző keze alatt. A képzés után a kutyának már ismerősek lesznek a kialakult helyzetek, könnyebben fogadja el a gazdától is az irányítást, kevesebb meló lesz vele.

Illetve természetesen akkor jó még a bentlakásos, ha a kutya amúgy alapvetően együttműködő darab, és nincs probléma az egymásra figyeléssel, csak a gazdának nincs kedve/ideje a képzéssel foglalkozni. Gyakorlatilag erre találták ki.

De persze itt is meg kell nézni, milyen kiképzőhöz viszi az ember a kutyát. Kifoghatsz olyat is, aki egyszerűen droidot csinál belőle (itt a kutya, ezeket tudja, ezek a vezényszavak, így kell pórázt rántani, viszontlátás), meg olyat is, aki aztán háromoldalas használati utasítást ad hozzá, az ideális napi lefárasztástól és sportolási tippektől kezdve odáig, hogy mikre figyelj oda a mindennapokban, hogy helyén legyen a rangsor, és hogy mellesleg a kedvenc jutifalata a szárított marhaszív. Illetve nyilván a kettő között bármit.