Mi a tapasztalat a bentlakásos kutyaiskolákról? Olyanok véleményére lennék kíváncsi, akiknek a kutyájuk volt már ott.

Például ha nagyon küzdeni kell a kutyával, mert soha életében nem vártak el tőle semmit, ő meg ragaszkodik ehhez az állapothoz, és a gazdának csupa kudarcélmény az oktatás, mert egyszerűen képtelen úgy csinálni, ahogy az ember mondja-mutatja, olyankor nem árt, ha valaki "betöri" előbb a kutyát. Könnyebben fogadja utána a gazdától is a dolgot, ha megszokta, hogy fegyelem van. Sok kutyának ez teljesen új dolog, hiszen kölyökkora óta azt csinált, amit akart, olyan, mint egy hisztis kisgyerek. És a gazdán is sokat tud lendíteni, ha látja, hogy a kutyája tényleg képes normálisan viselkedni és szépen dolgozni, utána van motivációja fenntartani/elérni azt az állapotot, meg hát eleve elhiszi, hogy nem reménytelen eset az állat.

Szóval ha látszik a gazdán, hogy nem lesz hozzá kitartása, meg otthon egész nap azt pörgeti magában, hogy nem megy, hülye a kutya, alkalmatlan vagyok rá, mittudomén, akkor úgyis fel fogja adni, annak meg nincs értelme. A kutya szívja meg, hogy sose lesz rendbetéve. Akkor már inkább bentlakás.

Illetve értelemszerűen akkor is jó, ha a gazda egyszerűen lusta a képzéssel foglalkozni, nem élvezi, nem akar erre időt szánni, de amúgy jó a kapcsolata a kutyával, csak szeretné, ha valaki belerakna a fejébe egy-két alap vezényszót. Ilyen is van, főnököm például elmondása szerint jól elvan a kutyával, belőle nem is nézem ki, hogy ráhagyna bármit is, de nem akart bohóckodni a lábhoz ültetés tanításával meg ilyenekkel, idős már hozzá, neki csak az kellett, hogy kerüljön bele a kutya fejébe a tudás, amit aztán ő betartathat vele, és ennyi. Egy hónap, 80 000 Ft, és lett egy alapengedelmes kutyája, akivel ugyanúgy él, mint azelőtt, csak kicsit több dolgot tud vele megcsináltatni, meg több dolgot várhat el tőle, immár jogosan.