Ismered ezt a verset? Mi a véleményed róla? Tetszik?
Kibédi Ervin – Emlék
Pár évvel a nagy háború után
Vettem egy kutyát a sintértelepen.
Mikor a ketrecéből kiengedték
Csak futott körbe-körbe, sebesen,
Mint aki nem hiszi, hogy szabadul.
Majd leült s üvölteni kezdett vadul.
Üvöltött fájdalmat és szabadságot.
Harapást, bocsánatot, haragot
S kétségbeesve üvöltöttek hozzá
a rács mögött bent maradt rabok.
Üvöltötték a kínt, a bűzt, a rácsot,
a halálfélelmet, hogy iszonyú
a drót, ami a bőrükbe vágott
s az életüket, mi oly szomorú.
Az odavetett dögletes kemény húst,
az ihatatlanul büdös vizet,
a bordatörő, számtalan sok rúgást
s az embertelen emberkezeket.
Csupa szomorú és ismerős dolgot
panaszolt az üvöltés dallama,
mintha egy történelemkönyvből szólott
volna múltunk megidézett szava.
Aztán lassacskán néma, süket csönd lett,
Lecsillapult a rémes hangzavar.
Majd lábamhoz simult, mintegy jelezve,
hogy tőlem menekülni nem akar.
És elindult velem a szürke sárban
a városszéli félig-utakon
egy darab spárga volt csak a nyakában
és mindkettőnkben nagy-nagy nyugalom;
És még sokáig én voltam neki minden
Ő boldog volt, okos vidám, szabad
- gondolatom kutatta szemeimben;
s én hordtam neki a nagy csontokat.
De elparancsolt mellőle az élet,
hogy hová tűnt el, nem maradt tanú
és biztos tudom, hogy ő már azóta
csak kutyapor és csak kutyahamu.
Ó, láttál már szemeket a rács mögött?
Jártál már kint a sintértelepen?
A reménytelenség, a kétség között
Gondolkoztál már néha ezeken?!
Most süt a nap és úgy ragyog az élet,
a jövő kép csak csupa remény.
A szomorúságra itt semmi szükség
és boldog az, kinek szíve kemény.
De ne mosolyogj, ne nevess ki érte,
Hogy megint állatokról szól dalom,
különben, az sem bántana, ha gúnyolsz,
én ezért még a gúnyt is vállalom.
Tudom, hogy sok más baj is van e korban;
Éhség, betegség, nyomor, háború,
A boldog gyermek kevés a világon
S még mindig nagyon sok a szomorú.
Hát munkálkodj az emberek jólétén
és sorsuk majd biztosan földerül.
De ne menj el a hű állatok mellett,
ne hagyd el őket érzéketlenül.
Bizony, ha nem tudod megérteni
egy kóbor kutya halódó nyögését,
Óh, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnád
enyhíteni az ember szenvedését.
válasza:Nagyon szép :(, sokan irigylik az állatoktól a segítséget.:(
Zelk Zoltán: Kivert kutyák siratója
Kutyus, kutyácska, árva kiskutya,
be kegyetlen gazdád az éjszaka!
Bújnál lábához: dermedt kőküszöb
bérházak kőküszöbjei között,
vinnyognád néki: Csontig fáj a tél…-
ostor felel, vad ostor, a szél.
Nyalnád kezét te, volna csak keze,
néznél szemébe, volna csak szeme!
S volna szava, lesnéd, megértenéd,
nem mint a szolga, nem mint a cseléd
de úgy, mint a lihegő szeretet,
ki hogy szeressen, azért született.
Látom bordáid, éhednek jegyét
és szőrödön a tél jeges lehét,
kenyérhéj, csont csitítaná éhedet,
kályha tüze is remegésedet,
ám jobban vágysz te oly szót, s oly kezet,
mely elcsitítsa nagyobb éhedet,
éhed a szóval szóló száj után…
Kutyus, kutyácska, árva kiskutyám,
milyen szörnyű volt az az éjszaka,
milyen megverten mentem én haza!
Hiszen ha sajnáltalak volna csak,
de fölfogtam, tudtam fájdalmadat…!
A kivert kutyák kínját tudtam én,
melyet nem enyhit írként a remény,
hogy holnap tán majd másképpen leszen,
nem vet számot a hűvös értelem.
Csak szűköl, vinnyog, mert nem érti meg,
miért nem lel gazdát a szeretet?
S kutyákkal népes lett az éjszaka…
ezer kivert társad kísért haza!
Kiket, mint téged, nem felejthetek:
zöld rémülettel lobbanó szemek,
ezernyi kín, ezernyi vinnyogás -
kis, kóbor lélek, nékem megbocsáss!
válasza:Én ezért nem tudok menhelyre menni. Onnan volt az előző kutyusunk, de kihozták házhoz, miután a testvérét megláttuk egy ismerősnél. A szívem szakadna meg.
Az utolsó mondat, az utolsó 4 sor mennyire igaz!!! Fájdalmasan igaz!!!
válasza:
válasza:Én csak ennyi szólnék hozzá:
Köszönöm!
válasza:nagyon szép vers és nagyon igaz.
Nekem az a bajom,hogy mikor csak elmegyek a menhely előtt autóval, elszorul a szívem és legszívesebben az összes kutyát kihoznám, de sajnos nincs rá keretem. Nagyon sok kutya van ott, szerencsére a gondozók nagyon sokat segítenek nekik, nem olyan rosszak a körülmények, mert ők és a néhány jótét lélek sokat segítenek.
válasza:Néhány hete kaptam meg kör-emailben a Kibédi verset, bőgtem mint a hülye alatta, mert ráadásul fotók is voltak mellékelve és nagyon emlékeztettek a kutyusok a Dunakeszi-menhely kutyáira. Én oda jártam segíteni, de az nyomorúságos menhely volt, a végén rosszabb volt a pokolnál is.
A Zelk Zolán vers nekem is eszembe jutott, azt már régről ismerem.
Hollandiában minden kutya chipes, ha elütnek egy állatot, köelező állatmentőt hívni, a kutyát kezelik és értesítik a gazdát, és kiszámlázzák a költségeket és a gazdák szó nélkül mennek a kutyáért és fizetnek.
A minap láttam egy tüneményes kutyát aludni a kövesúton. Magunkhoz hívtuk, de nem igazán volt éhes. Mégis szédelgett. Később jöttem rá, hogy szomjas lehetett. Otthagytuk, mert mit tehettem volna. Haza nem hozhatom, már így is van egy menhelyi kutyám és négy nem menhelyi, gazdát nem valószínű, hogy találnék és akkor mit csináljak vele??? Otthagytam őt és a Zelk Zoltán versre gondoltam:
Kóbor kis szeretet, nékem megbocsáss!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!