Hogyan dolgozzam fel?

Ne legyen lelkifurdalásod. Te a legjobbat tetted, amit tehettél. Ha nem hozod meg ezt a döntést, akkor csak szenvedett volna. Hidd el, neki jobb így.

Tudom, hogy fáj, sajnos az én első kutyusom is (aki velem nőtt fel), hasonló cipőben járt. Többször műtötték a csípője miatt, de már idős kutyus volt (12). Ő is már maga alá pisilt, stb, és sajnos muszáj volt lépnünk, bármilyen nehéz is volt ezt meglépni.

Én nem azt mondom, hogy ne törődj vele, majd lesz másik, mert ő is családtag volt. Semmilyen másik kutya nem fogja pótolni, mert mindegyiknek külön személyisége van. Egyik sem lesz ugyanaz. Ezen csak az idő segíthet. Kitudja mennyi. Csak a boldog pillanataitokra gondolj, és ne úgy emlékezz rá, amikor már beteg volt.

Nekem az állatorvos szavai segítettek. Mielőtt elvégezte volna, beszélgettünk vele, tudott volna még javasolni egy másik utat, amivel "nyerünk" 2-3 hónapot. A kutya már öreg, vak és rákos volt. Gyógyszerekkel való kínszenvedés lett volna minden nap. Adott időt, de meg kellett hozni a döntést. Miután elaludt, még beszélgettünk az orvossal. Azt mondta, szerinte is ez volt a helyes megoldás, mert így fájdalom nélkül mehetett el, és a vége ugyan ez lett volna. Ekkor már elmondta, hogy tényleg nem lett volna érdemes a másik lehetőséget választani, csak előre nem akart befolyásolni a döntésben.

Ha hagytátok volna, szenvedett volna. Így viszont nem. Próbálj erre gondolni. Ha a másik 2 kutyátok még veletek van, tölts el velük több időt, mint eddig. Az állatok megérzik az ilyesmit, ők tudnak a leginkább vigaszt nyújtani. Sokkal rosszabb lenne nap mint nap látni, hogy ő már nem lesz olyan, mint régen, és szívesen futkározna a többiekkel, de egyszerűen nem képes rá. Jól döntöttetek. Ne érezz emiatt bűntudatot. Ha nem így kellett volna lennie, az állatorvos nem vállalta volna el.

Sok erőt és kitartást kívánok nektek!