Hogyan tudom. Megtanitani kutyamnak. Hogy seta kozben ne egyen meg semmit a foldrol?

Utolsó:Akkor előbb a jó kapcsolat kéne nem az erőszak és a megfélemlítés.A kettő kizárja egymást...

Utolsó előtti:Most nem tudom,ezen sírjak,vagy röhögjek.Egyik anya kutya sem bántja a kölyköt,csupán harapdálják,meglökik.A kölyök pedig,ugyanúgy mint a kutya,hallgat rád,ha megvan köztetek a bizalom és a kölcsönös tisztelet.Ez a jó kapcsolat,amit az erőszak,ha hiszed,ha nem,csak tönkreteszi.

Az teszi tönkre a jó kapcsolatot, ha a gazda nem következetes, ha ráhagyja a nem kívánt viselkedéseket a kutyára, ha csak próbálja behozni a szabályt, de nem megy. Ez valóban tönkretesz mindent! És a kicsit meghúz, kicsit meglöktől, mivel a kutya valamit el akar érni és egy ellenhatást érez, csak még jobban el akarja érni azt az adott dolgot.

Talán újat mondok, de a nevelés, kiképzés, mindennek alapja a habituáció és a szenzitizáció. A "kicsihez" a kutya hozzászokik, megszokja, nem fogja komolyan venni. Ezért látni rengeteg olyat, hogy fojtóban, szögesben sétáltatják, rángatják a kutyát, és még úgy is húz. Hogy a gazda ordíthat a kutyára, és a kutya továbbra is süketet játszik. Mert az okos gazdi szépen hozzászoktatta az ingerekhez a kutyáját.

És úgy lehet elérni azt, hogy elég legyen egy halk odaszólás, egy kis bökés, hogy a kutyádat érzékenyíted magadra, a büntetésekre, a szociális ingerekre. Vagyis magasabbról kezded és egyre lefelé mész.

Ez a szöveg meg, hogy "erőszak és megfélemlítés", ezt mégis hol olvastad? A kutyák igazságérzete nagyon jó, ha a gazda jól kommunikál velük. Ha az adott nem kívánt viselkedésre kap a kutya egy erős pozitív büntetést, azzal nem megfélemlíted, hanem azt éred el, hogy azt a viselkedést nem fogja produkálni. De újra csak mondom, nem fog tőled rettegni. Akkor fog félni tőled, ha rosszkor, rosszul büntetsz!

A kutyák egymás közt sem jutifalattal és meglökésekkel, elhúzással kommunikálnak. Bizony akár hiszed, akár nem, a kutyák agressziószintje nagyon magas! Méghozzá ők a farkasokkal ellentétben főleg nyílt agressziót mutatnak. Sajnos ezek szerint ki kell emelni, hogy köztük nincs jutalomfalat, kis elhúzás és kis bökdösés!

Csakhogy a kutyák nem farkasok...

De nem fogok ismét Belemenni ebbe a vitába...

Az emberek világában felnőtt egy nemzedék Benjamin Spock (ezúton is csókoltatom) hamis és álszent megengedő nevelési tanácsai mentén. Akik ebben nőttek fel, nem érzik, de az idősebb generáció látja, hogy mennyire tévútra vitt a dolog. A kutyák esetében hasonló a helyzet. A mai pozitív visszacsatolás elve nem húzható rá minden esetre és minden egyedre. Minden tiszteletem Csányi Vilmos tanár úré, de véleményem szerint egyetlen ember életébe egyszerűen nem fér bele annyi életfogytos kutya, hogy mindent eldöntő nevelési módszert határozhasson meg.

Az elmúlt évezredekben a gyereknevelés úgy festett, hogy apuci leakasztott egy nyakast a csintalankodó kölkének, aztán utána elég volt csúnyán ránéznie ahhoz, hogy a gyerek tudja, hol a határ. Ma szép szóval nevelnek, amivel azt érik el, hogy szép és boldog gyermekkor után egy boldogtalan felnőttkor következik, mert felnőtt fejjel kapja az ember az első pofonokat. Akkor, amikor már sokkal nehezebben tanul, amikor sokkal nehezebben változtat, amikor sokkal nehezebben áll újra talpra. És nem apucitól, aki visszafogta magát, hanem az élettől. Bármennyire szeretnénk, ez a világ még nem a széplelkek világa.

A kutyanevelés legfontosabb alapelve a következetesség, és hogy világosan a tudtára adjuk, hogy ki a vezér. Pityergéssel nem fogunk tudni hatni rá. És csakúgy, mint az ember esetében, náluk is nagy számban vannak deviáns hajlamúak, mert evolúció bácsi általuk gondoskodott a vezéregyéniségek kiválásáról. Azt is látni kell, hogy egy kutya akkor boldog, ha a gazda kedvére tehet, ugyanakkor olyan, mint egy kamasz; folyamatosan feszegeti, próbálgatja a határait. Egy gyenge kezű gazda mellett óhatatlanul boldogtalanná válik.

És most lehet engem is lepontozni, mint az előttem szóló kollégát.