Hogyan tudnám elérni, hogy ne féljen tőlem a kutyám?

Bő 1 hete befogadtunk egy kiskutyát, amely a munkahelyemnél kolbászolt az utcán több napig - valaki valószínűleg kidobta. Amikor ott mászkált, rettentően félt mindenkitől, főleg a férfiaktól nagyon. Kolléganőmék el tudták kapni, hogy haza tudjam hozni. Nagyon aranyos kiskutyus, még fiatal nagyon, valószínűleg még 1 éves sincsen.

Itthon az első nap elbújt a bokrok közé, majd másnap előjött már és fokozatosan napról napra elfogadta az új helyét, elvan az udvarban és óljában, nagyon szereti. Anyukámmal élünk ketten, őt már megkedvelte és anyukámtól már nem annyira fél, már meg tudja simogatni is meg minden, de tőlem még mindig tart. Látszik rajta, hogy izgatott amikor beszélek hozzá, meg ha hívom ő jönne, el is indul, de elbizonytalanodik és tartja a tisztes távolságot, nem mer odajönni hozzám. Több ismerősöm azt mondta, hogy lehetséges, hogy mielőtt hozzánk került bántották és lehet, hogy férfiember bántotta, azért barátkozik meg hamarabb a nőkkel és ezért tart jobban a férfiaktól, ezáltal tőlem is. Vagy a mélyebb hangom nem tetszik neki. Nem tudom.

Mivel próbálkozzak? Hogyan tudnám elérni, hogy ne féljen tőlem? Úgy megszeretgetném, megsimogatnám már, de sajnos nem engedi, nem jön közel hozzám. :(

Még csak 9 napja van nálunk. Lehet még idő kell neki, hogy engem is elfogadjon?