Fél a kutya a tengerimalactól. Vagy a hangjáról. Most mit csináljunk?

Malac 1 éve itt van, kutya 2 éve, menhelyes, beszari, a saját árnyékától is megijed. Eddig a malac ketrecben volt az egyik polcon, pár hete kapott egy kifutót a szoba egyik sarkába. A kutya nézegette, néha rámozdult, azt határozottan tiltottuk. Mostanában kezdte el, hogy ha hallja a malac hangját, pontosabban a visítását, elbújik valahová. Eddig nagyon nem foglalkoztunk vele, de újabban enni sem hajlandó miatta.

Azt az elvet követtem, hogy ha éhes lesz, eszik, illetve 10 perc után elveszem előle, de vasárnap volt az utolsó alkalom, hogy kajához nyúlt, akkor is otthagyta amint a malac meg mert nyikkanni.

Nem vagyok szívbajos, ez a kutya hajlamos koplalni, ha valami nem tetszik neki, ezért nem is nagyon vettem komolyan az éppen aktuális hülyeségét, de mostmár azért kezd kissé zavarni, hogy koplalóhetet tart, egy szerencsétlen tengerimalac miatt.

A kaja nem változott, ugyanazt a tápot kapja amit eddig, ugyanabban az időpontban, a malac hangját is hallotta már, de eddig nem zavarta, legalábbis nem vettük észre.

Szervi bajra, betegségre utaló jel nincs, néha rájön egy "világfájdalom szerűség", mikor bújik a lábunkhoz, mászik be az auránkba, lógatja a fejét, meg úgy közlekedik mint egy zombi (vagy csiga, ha a sebességet nézzük) de mindig is ilyen volt (akkor is ezt csinálja mikor meghallja a malacot), szóval nem hiszem hogy köze lenne hozzá.

Szerintetek? Várjuk meg ameddig túlteszi magát a tényeken?