Melyik kistermetű, öleb nagyságú kutya lenne jó kisgyerek mellé?

Már elnézést, de jogosan akadtunk ki ilyen szövegek után : "...tacskót meg azert nem, mert esetleg nem akarja hagynia magát nyúzni, es bánthatja a gyereket. Mindenképpen egy szatyorban elférő kutyát keresek. "

Ha valóban nem lenne az unokákra hagyva, hogy a kutyát szekálják, akkor ezeket ajánlom kisgyerekes család ismerőseim alapján : mopsz, francia vagy angol bulldog, cavalier King Charles spániel. A tacskó valóban odakap. Nem hülye, hogy hagyja nyúzni magát. Másrészt egy nagyobb testű kutyának nyílván kisebb fájdalmat okoz a gyerek. Pl. nem mindegy, hogy min próbál lovagolni. Némejuhász vagy yorki. Nem egy kategória.

Mivel már nyugdíjas vagy, ajánlom a fiatal felnőtt kutya örökbefogadását. Minden kiskutya izgága, mozgékony, nem ölben tévézős.

Nekünk volt tacskónk, imádta a nővérem lányát és sose kapott oda. Ha valami nem tetszett neki (minden kisgyereknél előfordul, hogy durvábban nyúl a kutyához, még nem tudják, mit is jelent pontosan a finoman) csak felhúzta az ínyét, mutogatta a fogait, de sose kapott oda. Persze 1 kutyából nem lehet általános következtetést levonni. Ha tetszik a tacsi, keresd meg a Futrinka Egyesületet, ott ideiglenes befogadónál élnek a gazdira váró tacsik, tudnak neked olyat ajánlani, amelyik nyugodt, szívesen ül az öledben és szereti a gyerekeket.

Nekünk most havanese van, a játékot imádja, kifulladásik lehet vele kergetőzni a kertben, de a fájdalomküszöbe elég alacson. Nem kap oda, csak elvonul.

Senkit nem akarok kiábrándítani, de egy vizsla is odakap, ha baja van. Az unokahúgom egyszer rátaposott a szendrgő vizslájuk lábára. A kutya megijedt, fájdalmas is volt neki az élmény, persze, hogy odakapott. Nem okozott sérülést, azt tudta, higy nem szabad, de arréb taszította a gyereket. Egyébként teljesen jól szocializált kutyáról volt szó, aki szó nélkül tűrte, hogy a gyerekek a szájában matassak, ráfeküdjenek stb.

Én is egy felnőtt kutyát javasolnék. Vannak gazdikereső kutyusok, akik ideiglenes befogadónál vannak, így családi környezetből fogadhatók örökbe. Az ideiglenesei ismerik a személyiségét, így kaphatnál egy olyan kiskutyát, aki kifejezetten gyerekekhez szokott. Olyat nem is javasolnának, aki nem jól viszonyul a kicsi gyerekekhez.

Igaza van a többieknek, semmiképpen sem kölyköt válassz.

És az unokára meg igenis oda kell figyelni.Amíg nem érti,hogy hogy kell bánni az állatokkal,addig csakis felügyelet mellett legyen az állattal.

Láttam már olyan 3 évest,akit egyedül lehetett hagyni az állatokkal is, nagyon jól kijött velük,óvatosan bánt velük stb.

De láttam már olyat,aki bőven iskolás korú,mégsem lehet egyedül hagyni állattal,mert egyből ráncigálja,durván bánik vele..

Szerintem ez nevelés kérdése.

Tacskó is jó választás lehet, ha szépen bánik vele a gyerek,akkor nem lesz baj.

Kedves kérdező, nem kell félni a menhelyi kutyáktól. Valóban van közöttük traumás, rossz előéletű, de ezekből van a legkevesebb. A legtöbb kutyának pusztán annyi a baja, hogy nincs gazdája és egy kis kennelben fagyoskodik télen, unatkozik.

Menhelyen vagyok önkéntes. Sok felnőtt, kistestű kutyát ismerek, ismertem ott. Volt köztük mindenféle, energiadús és kis lusta is, de egyiknek sem jutott eszébe sem az idegent sem megharapni. Boldogan fogadták a látogatókat, örültek, barátságosak voltak.

Az egész menhelyen mindössze 3 megbízhatatlan kutya él a kb. 100-ból, mindhárom nagytestű egyébként. Az ő kenneljükre ki is van írva, hogy benyúlni, etetni tilos. Csak gondozó mehet be hozzájuk, önkéntes és látogató nem.

Ezt azért mesélem el, mert szerintem bátran meglátogathatsz néhány menhelyet. A gondozók tudják, melyik kutya milyen természetű, melyiket ajánlják kisgyerek mellé is nyugodt szívvel. Szerintem biztosan találsz olyat, amelyik megfelelő lenne számodra, és te is a kutyus számára. :)

Még valami: ha menhelyen körülnézel, és onnét választanál, akkor olyan kutyát válassz, amelyik nem ijedős, nem fél tőled, és nem is agresszív. Legyen vidám, farokcsóválós, ugráljon rád, nyaljon meg örömében. :)

Közben olvastam, amiket még írtál. Sajnos bármilyen fajtatiszta kutyával is melléfoghatsz, ugyanis az nevelés kérdése, hogyan fog viszonyulni a gyerekhez. Normális esetben a havanese és a többi bichon nem harapós, hanem barátságos, kedves kiskutya.

Rokonaimnál pedig a gyerekek egy szálkás szőrű tacsival nőttek fel. Amit az a szegény kiskutya kiállt néha a gyerekektől, még nézni is rossz volt időnként. Viszont soha nem harapott, eszébe se jutott láthatóan, hogy olyan is tudna. Végső esetben, ha már nem bírta, elmenekült, ha tudott.

Tehát nem tudsz olyan fajtát venni, amelyik garantáltan nem fog harapni soha. Sőt, kölyökkutya eleve harapdál eleinte játékból, erről persze le kell szoktatni.