Teljesen elkeseredtem. Mit tehetnék?

Van egy 10 hónapos goldenem, akit "jobb" szaporítótól vettünk. Akkor még nem tudtam, hogy hogy kell kutyát venni, szóval munkavérvonal szempontjából nincs semmi.

Nemrég vettem frizbit, és azt gyakoroljuk, de úgy látom, hogy alig van benne öröme. Pedig klikkerezünk, jutizunk, stb. Sajnos a szocializálását későn kezdtem, mert itt az emberek leszarják a kutyáikat, faluban lakunk és amikor sétálni próbáltunk menni az utcabeli kutyák futottak ránk. Kutyás társaságba sem tudunk járni, és a legközelebbi kutyasuli is 150 km-re van innen. Mivel a séta nem megy szépen, ezért apumra vagyunk szorulva, hogy ő vigyen el minket ki a mezőre, hogy szaladgálhasson az ebzet. Amúgy kertes házban lakunk, itt szoktam mozgatni, és ügyeske is, de nem látom, hogy valamit teljesen örömmel csinálja. Szelektíven hall, ha kimegyünk a ház elé, akkor is elszalad tőlem és ha látja, hogy távolodok, akkor fut felém de nem áll meg hanem fut tovább és még meg sem tudom jutalmazni. Apum meg már nem akar kivinni minket. Teljesen el vagyok keseredve. Pedig nagyon sokat foglalkozok a kutyával, és nem látom semmi eredményét. Mit csináljak? Tényleg igaz, hogy az ilyen kutyák, mint pl ő, hogy nincs benne munkavérvonal nem lehet olyan jó munkakutya mint amelyikben van? Olvastam a Jan Fennel Kutyapszichológia könyvét. Mit csináljak? Nem tudom elmagyarázni, hogy hogy érzek. Biztos elfogadott vezérnek, teljesen megadja magát, de nem fogad szót... 16L