Hiánya miatt érzem ezt?
Pár hónappal ezelőtt meghalt a kutyám, mondhatni együtt nőttünk fel, a mindennapjaim része volt, hozzám kötődött a legjobban, ha csinált valami rosszaságot és anya rákiabált mindig hozzám bújt, mindig az ölembe rakta a fejét ha leguggoltam, vagy ha szomorú voltam.
Ha valamilyen kutyás cikket olvasok mindig az van az eszembe, hogy mennyi minden kimaradt a közös életünkből... pedig jól ismertem, minden mozdulatával együtt.
Normális, hogy ilyenkor ezt érzem?
Nagyon szerettem és nagyon hiányzik. :(
Természetesen normális.
Nekem fél éve ment el a cicusom, mi is együtt nőttünk fel, 15 évig volt a család része, és éppen ezért borzasztóan nehéz volt elbúcsuzni tőle. Hetekig minden cicás reklámon elsírtam magam, és a mai napig azon agyalok, hogy vajon elég jó élete volt-e nálunk. Bár tudom, hogy igen, de a gyász egy nehéz dolog.
Sok erőt kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!