Lehetek e a kutya barátja, vezére ha?

Ha állandóan nyájasan szólsz hozzá, mindig a középpontban van és soha nem szólsz rá, akkor nem a barátja leszel, hanem a szolgája és a fejeden fog táncolni.

Csak úgy lehet normálisan kutyát nevelni, ha határokat szabsz.

Hát ha jogos a kiabálás, akkor nem... Én is megemelem néha a hangom, bár nagyon ritka alkalom. Eddig kétszer kaptam rajta, hogy felcsimpaszkodik az asztalhoz valami kajáért, akkor megszidtam, és a helyére küldtem. Kint a szabadban szoktam vele "keményebb" lenne, ha nagy butaságot csinál, lenyomom a fejét a földre, persze nem úgy, hogy fájjon neki. Szerintem ennyi kell, de ez az én személyes véleményem. Nálunk nem igazán jöttek be a pozitív megerősítéses dolgok. Pl ha a parkban egyszer csak fogja magát, és átrohan az úton azzal mi mást kezdenék, minthogy csúnyán leszidom, és tudatom vele, hogy ótvaros baromságot csinált, nagyobbat, mint ellopni egy falat kaját.

Már az elején eldöntöttük például, hogy bármilyen édes és bármennyire szeretnénk is, nem fog feljönni az ágyra higiéniai okokból. Pedig a férjem van, hogy külföldön van, és nagyon jólesne a kis lelkemnek, ha olyankor velem aludna, mégis kibírtam mindig. És kint alszik a helyén, az előszobában, csukott ajtónál. Szerintem kellenek a korlátok, sokkal harmonikusabb így a kapcsolat, és megmarad a magánélet, ha igényled.