Melyik az ideálisabb fajta, a bullmasztiff vagy a boxer, ha családbarát őrző kutyát szeretnék?
Családbarát házőrző kutyát keresek, kertes házba kisgyerek mellé. Testfelépítése tekintélyt parancsoló legyen, (mivel nem a legjobb környéken lakunk) de ápolása ne igényeljen sok energiát, ezért a rövid szőrű „igénytelen” fajták érdekelnek, amik télen sem fáznak az udvaron. Elsősorban két fajta érdekel, a bullmasztiff és a boxer. Fontos, hogy a kutya jól tanítható legyen kutyaiskola nélkül is, és hogy ne csak egy falkavezért fogadjon el, hanem a család minden tagjára egyaránt hallgasson. Ismereteim szerint a boxer barátságos, az idegenekre sem támad rá nagyon nyomós ok nélkül, viszont talán túl nagy a mozgásigénye, és attól tartok, hogy túl sok odafigyelést igényel, és mivel dolgozunk, a nap 24 órájában nem tudunk vele foglalkozni.
A bullmasztiff úgy tudom, túlságosan is hajlamos a család megvédésére akár egy hangosabb vagy hadonászó vendég ellen is, ami aggasztó lehet, mert nem szeretnénk bezárva tartani a kutyát, ha látogatónk jön. Ami mindkét fajtánál kérdéses, hogy mennyire szocializálható, főleg hogy kan kutyát szeretnék.
Olyan emberek válaszait várom, akiknek van tapasztalatuk e két fajta tartását illetően. Köszönöm a tanácsokat előre is!
igen a labda mindenképp fontos, és ha lehet akkor több féle, mert a mienk pl. válogat és vannak olyan pillanatai, amikor az egyik nem jó, csak a másik és vica versa:) annyit tudnék még hozzá tenni, hogy az első hónapokban lesz majd kicsit nehezebb, ha boxert választasz, mert akkor elevenebb, de olyan 1 éves kora körül a mienk lenyugodott, és felvette azt a szokást, hogy akkor aludt, amikor nem volt otthon senki, és ha a gazdi hazaért akkor jól kiörömködte magát:)
16:05-ös voltam megint
válasza:Szia!
Én egy bullmasztiffal nőttem fel, azóta is az a kedvenc fajtám. Komoly megjelenésű, házőrző kutyus, de bármit meg lehet csinálni vele. Lovagoltunk rajta, húztuk a farkát, a fülét, a pofáját rángattuk, ő meg kb annyira volt vad, mint egy kéthetes borjú :) Imádtam, sokszor vele aludtam a kutyaólban, összebújva, az ő vállán sírtam ki tinédzser lelkem minden szerelmi bánatát, 18 éves koromoig velünk volt. Most is van kutyám, de minden kutyám közül rá gondolok a legnagyobb szeretettel.
Én csak ajánlani tudom, egy igazi tündér a családban, de kifelé olyan erőt sugároz, hogy senki nem mer belépni a kapun, de nem csahol feleslegesen, mert neki elég ha csak odaáll :)
Mi jártunk vele suliba, nagyon kezes volt, tudott láb mellett futni póráz nélkül is, tartotta a tempót, meg minden.
Én nagyon ajánlom, és nagyon sok örömöt kívánok hozzá :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!