Hogyan értessem meg anyámmal, hogy nem való nekik máltai?

Van egy 1 éves tk-s máltai selyemkutyám. Az ünnepekkor elég sokat voltunk a szüleimnél és hát mindenki teljesen belehabarodott. Azóta anyám állandóan átjár hozzám és hozza a szellemi fogyatékkal élő testvérem (30 éves, 150 kg és egy 3 éves szintjén van szellemileg), eleinte nem is volt ezzel baj, de most már baromira elegem lett belőle, mert anyám szerint állatkínzás a kutyanevelés (napi 2x kaja, megszidom a kutyát ha rossz, stb), mert ő persze csak tutujgatná a kutyát.

A baj az, hogy most meg kitalálta, hogy akkor ők is vesznek ilyen kutyát, mert a tesóm is már hisztizik érte, anyám addig erőltette, hogy simogassa (mert egyébként nem érdekelte), stb. De hát sokszor egész nap nincsenek is otthon, a szőrét abszolút nem tudná ápolni, mert anno mikor macskája volt, azt se fésülte, se a karmait nem vágta, állatorvoshoz se vitte, tesóm is meg apám is úgy jön-megy hogy már az én kutyámat is véletlenül felrúgták, ráléptek "majd arrébbmegy" alapon, meg már volt olyan is hogy anyám gondolt egyet hogy elviszi sétálni, kivitte a kutyát a -10 fokba ruha nélkül sétálni, mert a ruha szerinte hülyeség, persze meg is fázott a kutyám aztán még én voltam a hülye mert nem szoktattam hozzá a hideghez... Persze én hiába mondok neki bármit, az szerinte hülyeség, meg nem úgy van... Hab a tortán, hogy persze szaporított kutyákat néznek... Nem azt mondom, hogy ne legyen kutyájuk, de egy ilyen fajta kutya abszolút nem hozzájuk való... csak azért akarnak ilyen fajtát, mert nekem is ez van, meg milyen cuki meg okos, biztos így született... Hogyan értessem ezt meg velük?