Mire számíthatok tőle később?

Nos, van egy nagyon kis rakoncátlan Amstaff kutyusom, jelenleg 4 hónapos, hamarosan tölti az ötödiket ( [link] )

Egyfolytában a nyomomban van, akkor is követ, amikor csak pár lépéssel megyek odébb, mert pl. pakolgatok a szobában. Ha beszélgetek, mosogatok, játszok, mellettem ül, vagy a lábamra csüccsen. A család tagjainak szavára csak többszöri felszólítás után hallgat olykor, rám azonnal, ill. ha tudja, hogy keményen meg lesz dorgálva, akkor általában összehúzza magát, vagy nyafizik valamit, ill. próbál dörgölőzni - ugyanakkor ha látja, hogy tudom, rosszat csinált, menekül. A keményebb odacsapások után is ugyanúgy követ, a nyomomba van, nem duzzog, nem sértődik meg semmin. Ha eszik, ha kis jutalomfalatot rágcsál (szárított marhabőr csonti) akkor is jön, hozza oda hozzám, mutatja - nem féltékenykedik, vagy fél, hogy elveszem, tartja a távot. Nagyon közvetlen, szereti ha átölelem, és együtt is alszunk (előfordul, hogy pl. szó szerint, a nyakamra teszi a sajátját).

A kérdésem annyi: felnőtt korában mit várhatok tőle? Ez a kapcsolat nem "túl" közeli? Később nem fog hasonló miatt mondjuk "lenézni", vagy kevésbé komolyan venni?

Én úgy érzem, hogy nagyon szép harmóniában élünk egymás mellett, ez később mennyiben változhat így, ha idősebb lesz? Vagy megmaradhat minden ugyanígy, és nem lesznek negatív hatásai?