Anyukám nem gondoskodik a kutyámról a távollétemben. Mit tehetnék?

Amikor beszélgettek telefonon, akkor megkérdezed, hogy minden rendben van-e a kutyussal, és ennyi.

Egyébként pedig legyél hálás, hogy foglalkoznak vele, mert ha nem tennék, akkor mehetne a menhelyre.

Sokan akarnak kiskutyát pl. 14-16 évesen, aztán mikor írja az ember, hogy 15 évig él, és mit fog vele csinálni, ha kollégiumba megy, vagy ha albérletbe nem viheti majd magával, akkor jön a "nem érdekel, én most akarok kutyát".

Esetleg dolgozhatsz egyetem mellett, hogy kivehess egy albérletet, ahová viheted magaddal a kutyust is, és akkor te gondoskodhatsz róla legjobb tudásod szerint.

Sajnos teljesen egyetértek a korábbi válaszolóval: az legjobb esetben is a család kutyája, de semmiképp sem a tied, hiszen nem foglalkozol vele. Az, hogy kéthetente hazamész, az semmi (teljesen függetlenül attól, hogy miért nem vagy otthon - a kutyának azt nem tudod megmagyarázni, hogy a koliba nem viheted, ő csak azt látja, hogy kiléptél az életéből)!

Ennek ellenére persze nem helyes, hogy anyád nem látja el megfelelően, de nagyon nem tudsz tenni semmit:S

Én elajándékoznám az engedélyük nélkül. Jobb helye lenne egy olyan személynél, ahol gondoskodnak róla. Ha a családod arra is tojik, hogy van-e vize, akkor miért nem engedik odaadni?

Amúgy tényleg ezért kell meggondolni a kutyatartást ebben az életkorban. Sokan elfelejtik, hogy egyetemre nem vihetik el az állatot. Én is már elsőéves voltam, mikor épp befogadtunk egy kutyát de direkt közös megbeszélés alapján a szüleimmel, mivel én is ritkán járok haza, így a kutya elsősorban az ő felelősségük a napi etetés-itatás terén. Oltást, felszerelést, spot ont én veszek neki. Alapból úgy is szokta meg a kutya, hogy én nem vagyok mindig otthon, de ha már idősebb az állat és akkor "tűnik el" a gazdi, az őt is megviseli.