Kutyának szabad csirkecsontot adni?

Nyersen, a rajta lévő hússal együtt (pl. egész comb).

Főve, sülve nem.

Én zöldet nyomtam az elsőnek, mert így szokták ajánlani, de ennek a tiltásnak csak elvi jelentősége van.

Az éheztetett kutyának a főtt csirkecsont is jobb, mint a semmi, a jól tartott kutya meg, amelyiknek nem kell versenyezni az ételért, az nem nyeli le rágás nélkül, hanem komótosan megrágja. Akkor már a legnagyobb veszély az, hogy beleragad a foga közé, és ezzel szenved egy napot, mire ki tudja piszkálni.

Egyértelműen nem. Csirke/kacsa stb, összességében szárnyas csontot nem szabadna adni a kutyának. Egy rossz, népi tévhitből eredő berögződés, "amit mi nem eszünk meg, azt majd a kutya". Elvan rajta, meg nyammogja, de nem sok tápértéket hordoz (kb a benne lévő kalcium, ami ér valamit), max "jóllakottnak" érzi magát tőle. Ezen felül pedig veszélyezteted a kutyádat. A szárnyasok csontja (ill. más állat vékonyabb csontjai is) szilánkosan, hegyesre törnek ahogy elrágcsálja a kutya. Nem kell részletezni ugye, de azért leírom, hogy kiszúrhatja a nyelőcsövet, beleket, stb. Csontot bármilyen háziállatnak az alábbi módon adhatsz:

Vastag, esetleg velős csont, némi húscafattal, és max a porccal a végén. Ezt a csontot nem tudja elrágni, csak elnyammogja a maradékot róla, aztán meg elvan vele.

Tudom, hogy nagyon sokan adnak csirkecsontot a kutyának, és nem pusztul el a legtöbb tőle, de semmiképpen sem ajánlott. Régi rossz szokás.

Mint írtam: "ha nem kell versenyeznie".

Meg ha annyit kap, amennyit ő szeretne.

A mostani kutyámat fél éves korában hoztam el, addig két testvérével meg az anyjával volt együtt. Pár hétig ez is egyben nyelte le az ételt, pillanatok alatt. Aztán rájött, hogy itt annyit kap, amennyit meg tud enni, és senki nem eszi el előle. Így aztán rászokott a nyugodtabb evésre, rendesen megrág mindent.

Ami fontos is, mert apámmal nem lehet beszélni: ha régen is odaadták a csirkecomb csontját a kutyának, akkor most is oda kell adnia... De még soha, semmi baj nem volt, semelyik kutyánknál.

8) ebben az én családom toleráns, mert bármiről azt gondolják tán a kutya megenné (mondjuk ő mindent megenne) először megkérdezik, hogy neki adhatják-e.

szerintem ez a falás dolog kutyafüggő, az enyém kb. 4 hónapja van nálunk, de mindig úgy eszik, mint aki az éhhalál küszöbén van. pedig minden nap szinte ugyanakkor kapja a kaját, megszokhatta volna már, hogy az mindig van és osztoznia sem kell rajta.