Tényleg ekkora szemét vagyok, amiért nem engedem, hogy lányomnak kutyája legyen?

Nem vagy szemét emiatt, ahogy a többiek is írták már, meg lehet a te oldaladat is érteni. Még mindig jobb ez a helyzet, mint amikor hirtelen felindulásból odakerül a kutya, 3 nap múlva meg kiteszik az utcára, mert bepisil, ugat, harapdál...

De a lányodat is meg tudom érteni, mert velem is ugyan ez volt, 15 éves korom óta vágytam egy kutyára, aztán majd' 10 év múlva végre itt van mellettem. Ami a csavar, hogy a ugyan így voltak mint te (kutya ide be nem teszi a lábát, stb), csak amióta megvan a kutyám, azóta kb teljesen kisajátítják (pedig nem kölyök, felnőtt örökbefogadott), volt hogy 2 napra elutaztunk a párommal és addig elvállalták a szülők, de kár volt rájuk bízni, mert alig akarták visszaadni, anyám maga mellett altatta, cipelte magával mindenhova, akkora hisztit csapott, amikor mentünk érte, mint egy 5 éves, akitől elveszik a babáját... De amikor én akartam kutyát, akkor szó se lehet róla... Szóval majd te se csináld ezt :)

A menhelyes kutyasétáltatás nagyon jó ötlet. Még akkor is, ha ez a te idődből is sokat elvenne.

Egy kutya anyagilag is nagy terhet ró a családra+ nagy felelősség. Ezen kívül amíg kicsi sok cirkusszal jár. Szobatisztaságra nevelni, éjszakánként felkelni hozzá, hogy levidd pisilni, nem egyszerű.

Persze, ha az ember vágyik rá, akkor ez nem teher, de ezeket a dolgokat a lányod nem tudja egyedül intézni, így a legtöbb dolog rád maradna. Gondolom ez a két gyerek mellett nem nagyon hiányzik.

(Azt egyébként csak nagyon félve merem mondani, hogy egy állat annyira őszintén tud szeretni, hogy ha hazavinnétek egyet, akkor valószínűleg megszeretnéd)

De egy háziállat örökbefogadása tényleg olyan nagy döntés, amit egy gyerek egyedül nem hozhat meg.

Szóval nem vagy gonosz, ha nem akarsz bevállalni egy kiskutyát.

Teljes mértékben egyetértek az utolsóval.

Lehet gyerekes,de fix,hogy nincs se ideje,se kedve 1 óra intenzív lemozgatásra,6-7 maximum 8 óránként levinni egészségügyi sétára,1 órát sétátatni,4•15 percig tanítani (nem vézna kis "ülj!" parancsszóról beszélek,mert ezzel egy igazi kutyánál se jutna semmire,egy eltökélt "Ülj! (...) Ügyes,jólvan"-ot várunk,mert ugye jutalmazni is kell) és persze játszani.

Ez a leírás egy kis vagy közepes mozgásigényű kutyára illik. Te pedig maximum egyszer szólj neki,ha valamit a kutyával meg kell csinálni,te nem csinálod meg.

Az apuka is nyugodt maradhat,mert a "teszt" előtt megmondod,hogy nem hiszed hogy van rá ideje,amúgy meg vegye meg ő,ha Ennyire ért hozzá.

Nem vagy szemét. Egy 13 éves gyerek nem tud ellátni egy kutyát. Pláne nem tudja, milyen költségekkel jár a kutyatartás. A meglévő állataival foglalkozik megfelelően? Mert ha egy elég rövid életű hörcsögre ráunt, akkor egy 15 évig élő kutyának elég sanyarú sorsa lenne.

Az apjával is elbeszélgetnék egy kicsit...majd akkor járjon a szája, amikor nála már van kutyáhaa gyereknek, és folyamatosan helyette foglalkozik vele.

Mi az, hogy egy 13 éves nem tud ellátni egy kutyát?

Az anyagi részbe beleegyezek, aláírom h egyszerűen képtelenség.

De a többi dolgot igenis meg tudja csinálni egy 13 éves. Én 10 évesen kaptam meg az első kutyámat, hihetetlenül sokat olvastam a kutyanevlésről, de még többet foglalkoztam vele. Konkrétan elvi kérdést csináltam abból, ha valaki a családból bármit is akart volna vele csinálni, de erre nagyon lehetőségük sem volt, mert napi több órát tanítottam, simogattam, sétáltam és játszottam vele. Nem akartam sehol se több napig ott aludni, mert úgy nem én raktam elé a vacsoráját és iszonyú féltékeny voltam, h ettől mást fog szeretni. A kutyasuliba ő volt az egyik legjobb, minden nap 6-kor keltem, és suli előtt fél-egy órát engedelmességiztünk. Európa Bajnokságon is a dobogóra állhattam vele és ekkor alig múltam 13 éves! Mellesleg 13 voltam amikor a második kutyámat megkaptam és őt is hasonló szorgalommal tanítottam.

Én megértem, ha valaki nem szeretné kutyákkal megosztani az otthonát és tisztelem, h felismeri, h nem lenne jó a kutyának és ennek fényében nem is vállal kutyát. De kifejezetten degradálónak érzem a fiatalokra nézve azt a kijelentést, hogy nem képesek gondoskodni egy kutyáról(az anyagiaktól eltekintve).

Amúgy, ha az apuka olyan jó 5letnek gondolja, miért nem vesz ő egy kutyát és gondoskodik róla?

19/L

19-es: a gyerek heti háromszor reggel 7-től este 7-ig nincs otthon. Így hogy gondoskodhatna a kutyáról?

Nálunk sem engedték a szüleim, hogy kutya legyen, addig, amíg nem "örököltünk" egy tacsit a nagymamámtól. Arról szó sem lehetett, hogy kidobjuk, hát beköltözött. Mindenki imádta.